Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1908
6 az erkölcsi nyomorékok szédítő légiója, kik lidércnyomásként feküsznek társadalmunk testére s elhomályosítják korunk dicsfényét. — A „kevés“ korunk emberét nem boldogítja. Abban megelégedést nem talál. A munkában örömét nem leli, élete célját abban fel nem találja. Neki könnyű élet kell! Rangját legalább néhány fokkal meghaladó fényűzést kifejteni ruházatban, költekezésben, életmódban — ez imponál! S ha ezt megvalósítani nem bírja, vagy csak rövid ideig képes űzni, akkor beáll a lelki depressió, a tehetetlen lelki vergődés, amely az „értéktelen élet“-nek egy jól irányzott golyóval vet véget! Beteges jelenségek ezek! Egészségtelen gondolkodása s élet- felfogása korunk gyermekének. Kóros tünetek, amelyek a lelkibeteg bélyegét nyomják egész korunkra. És mindez honnan ? Egyszerű a felelet. A mai ember nagy százalékának nincsen meg az a lelkierő, az a kedélymélység, amely a szerényebb helyzetben is boldogságát leli, amely a kevéssel is meg tud elégedni! Lekopott leikéről az a nemes felfogás, hogy a munka életcél s az élet legdrágább adománya, ha dolgozhatunk. Társadalmunk az elme, az ész művelése mellett megfeledkezett a szív képzéséről. Nem ébresztettük, nem élesztettük a létező erkölcsi világrendbe vetett hitet, amely erkölcsi világrend ellen vétkezni bünhödés nélkül nem lehet! Csiszoltuk, műveltük az észt, élesítettük az elmét s akaratlanul elhanyagoltuk a szivet. Futunk észbeli ismeretek után, amelyek kenyeret adnak Hajhásszuk az oklevelet, a diplomát. Ezért áldozunk, faradunk, könyörgünk. De nem tekintjük magasabb célnak, hanem eszközül azon javak megszerzésére, amelyek a „kulturember“-nek biztosítanak fényt, hatalmat, anyagi függetlenséget, kényelmet, rangot. — A kötelességtudás, hivatásérzet nagy erényei ma ritkák, mint a fehér holló! Utjain a „modern“ ember csak addig jár, a mig az önző céljainak épen megfelel. Tehát az erényt is korunk nem önmagáért gyakorolja, hanem alárendeli önös céljainak Eszköznek degradálja! A számitó ész szolgálatába állítja ! Pedig hát a trennirozott ész, a kiművelt elme nemesen érző szív nélkül olyan, mint az erdő lomb és madárdal nélkül. Valódi értéket csak akkor képvisel, ha az szilárd erkölcsi alapon nyugszik, ha kiegészíti a nemes szív, ha irányítja az éles erkölcsi érzék, ha áthatja a gyémánt-jellem tisztitó életfelfogása! Mert hiszen zseniális emberek sokszor nagyon közönséges jellemet tüntetnek fel! Korunk anarchistái rendszerint olvasott emberek. Több nyelvet beszélnek. Világlátottságuk s észbeli képzettségüknél
