Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1908

A szív- és kedélyképzés napjainkban.

Egyesek és népek boldogulása mindig a fizikai és lelki tulajdonok harmonikus kiképzésétől függ. Az élet küzdelmét, a megpróbáltatások napjait, a sorsnak sokszor kegyetlen csapásait is mindig az állja meg sikeresebben, aki az élet harcát teljes lelki egyensúllyal fogadja, azzal az egyensúllyal, amely csak a gondos, szeretetteljes nevelés és rendszeres tanitás folytán válhatik tulajdonunkká.

Napjainkban gyermekeink nevelésére és kiképzésére kétszeres gondot kell fordítanunk. A létfenntartás oly nehéz, a napi betevő falatért is oly szédítő küzdelmet kell folytatni, hogy csak nagy munkabírás, szilárd erkölcsi alappal biró fegyelmezett elme képes a nagy versengésben megállani és csak erős lélek óv meg bennünket a kísértések, a csalódások és elkeseredések óráiban az elcsüggedéstől, az elbukástól.

Társadalmi berendezésünk szerint a nevelés és oktatás természetes tényezői elsősorban a család és az iskola. Előbbire túlnyomóan a nevelés fontos feladata vár; utóbbinál a család által megkezdett helyes irányú nevelés folytatása mellett a tanitás munkája domborul ki. A két folyamatot azonban hivatott paedagógus és helyes nevelési érzékkel biró szülő egymástól el nem választja. Mert hiszen amig tanításunkkal azt a fejlődő gyermeket felvértezzük a szükséges ismeretekkel, a kellő tudással; a mig kifejlesztjük szellemi tehetségeit, élesitjük elméjét; addig a nevelés van hivatva felébreszteni, ébrentartani és kifejleszteni „én“-ünk nemesebb részének, a lélek bensejében szunnyadozó szép és nemes érzéseknek azon láncolatát, amely egyéniségünknek kölcsönzi az erkölcsi alapot, kikristályositja az erkölcsi jellemet, az ethikai embert.

Hogy most már a család és az iskola mennyiben felelnek meg magasztos hivatásuknak, mennyiben képesek a társadalomnak, a hazának, az emberiségnek olyan erőslelkü, müvelt-elméjü egyéneket nevelni, kik az élet minden viszonya között becsülettel állják meg helyüket, ennek elbírálása a mindennapi élet küzdelmében dili el. Az élet az a hatalmas kohó, amely az embereket értékük szerint