Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1907
20 A maga alázatossága által magasztalja fel a család az iskolát és egyházat; az iskola magasztalja fel a családot és egyházat; az egyház magasztalja fel a családot és iskolát. Mert aki csak önmagának a felmagasztalására törekszik, az nemcsak az egyetemes nagy célokat nem érheti el, hanem mások részéről a saját megaláztatását célzó törekvéseket, ellenhatásokat provokálja. Ez ideig az iskolának van legjogosultabb panasza arra nézve, hogy a másik két tényező nemcsak az ő felmagasztalására nem törekedett, hanem ellenkezőleg az iskola velők szemben mostoha gyermeknek érezhette magát. Ez az oka annak, hogy az iskola, illetőleg a tanítóság, évtizedes küzdelmekben, minden áron emancipálni igyekezett magát az egyház és a család befolyása alól. A nevelés nagy céljainak ez az izoláltság, vagy izolálási törekvés nem válhatott hasznára. A természetszerűleg együvé tartozó tényezők csak együttesen érhetnek el nagy célokat. Családnak és egyháznak arra kell törekednie, minden erővel oda kell hatnia, hogy úgy a gyermekvilág, mint az egész társadalom előtt az iskolának — illetve a tanítóosztálynak — érinthetetlen legyen a tisztelete, hozzáférhetetlen magasságú a tekintélye. Annak az ókori felfogásnak a megsemmisítésére kell törekedni, amely szerint: „akit az istenek gyűlölnek, azt tanítóvá teszik“. Ennek helyébe olyan tiszteltté, magasztossá, közbecsültté, anyagilag és köztiszteletileg szinte írigylésreméltóvá kell tenni a tanítói pályát, hogy a társadalom köztudatában az a közmondás éljen : „Akit az Isten fel akar magasztalni, azt — tanítóvá teszi“. Családnak és egyháznak a társadalmi jogos agitáció minden erejével, hatalmával oda kell hatnia, hogy az iskola, illetőleg a tanítóság fel legyen fegyverkezve a kor igényei által követelt mindazon eszközökkel, amelyekre ember- és társadalom-nevelő nagy feladataiban szüksége van. Mert a tanítóság ma megdöbbentően hiányos fegyverzettel kénytelen viaskodni. Az a társadalom, amelynek eszeágában sincs megkövetelni a katonától, hogy puskát, kardot, ágyút — ha verekeni akar ellenfelekkel — a maga költségén szerezze be : az a társadalom magára hagyja a tanítót egjT fekete táblával, krétával, spongyával s elvárja tőle, hogy a korral haladás fegyverzetét, a mesterségében nélkülözhetetlen tudományos és szakkönyvtárt maga szerezze be megélhetésre is kevés fizetéséből. Család és egyház ilyen irányban van hivatva támogatására sietni az iskolának. Viszont az így megerősített, így felmagasz
