Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1907
18 dók között szorosabb kapcsolatra volna szükség. Ennek a kettőnek a szövetsége azonban még nem teljes. Tökéletes egésszé csak egy harmadik nagy tényezőnek a társulásával lesz a nemes, nagy célokra való szövetkezés: Iskola, család, templom. Ennek a háromnak szoros együttműködése, célokban, módokban, eszközökben való megegyezése, egymásnak nemcsak támogatása, hanem kölcsönös, erős megbecsülése biztosíthatja az embernevelés és társadalomnevelés helyes, igaz, nagy, magasztos célját. Közbevetőleg kérdezve, mi is tulajdonképen ez a cél ? Felvilágosultság, modernség, humanizmus, liberalizmus, kon- zervatizmus, szocializmus, anarchizmus, merkantilizmus, agrariz- mus és mindenféle elképzelhető egyéb irányzat — sem egyenként, sem együttvéve nem cél, hanem csak eszköz, üt, vagy módozat az óhajtott, keresett nagy célhoz: az embernek, a családnak, a társadalomnak, az egész emberiségnek a boldogságához. Mióta ember van ezen a földön, ez volt s ez marad mindig minden emberi gondolatnak, cselekedetnek, törekvésnek nemcsak a legfőbb, hanem egyetlen célja. A nevelés-oktatás végső célja sem más, mint úgy nevelni az egyént, hogy alkalmas legyen a boldogság biztosítására úgy egyénileg, mint családi, társadalmi, nemzeti, emberiségi viszonyai tekintetében. De hát ki a boldog ember?! Milyen a boldog ember? Mi az emberi boldogságnak az eszményképe ? Boldog ember az, aki az életet úgy veszi, amint van: sem nem isteníti önmagát, sem az emberi színvonalon alul nem keresi feladatait. Tisztában van azzal, hogy ideig-óráig tartó emberi lét nem lehet arra való, hogy egymás marásában, egymás életének megkeserítésében, egymással való örökös harcban töltsük el. Tudja, hogy az emberi életnek az igazi, valódi, természetes igénye csupán annyi, amennyi szükséges a titokzatos, ismeretlen erőtől, a Gondviseléstől kapott emberi lét fentartására, gondozására. Tudatában van annak, hogy a hatalmaskodás mások fölött, a tündöklés, hiú csillogás embertársak előtt, dúslakodás, dőzsölés elfogyaszthatatlan javakban nem tartozik az emberi élet feladatainak keretébe. Épen ezeknél fogva tisztában van azzal, hogy az emberi boldogságot nem a fellegekben, hanem lent a földön, önmagunkban kell keresni s csak ott lehet feltalálni, ahol mindenki
