Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1903
Ui Még fontosabb a helyes testtartás irásközben. A törzsnek egyenes helyzetben, a fejnek mérsékelten előrehajtva kell állnia, a két alsó kar alsó 2/a-a az asztallapon nyugszik. Sem a karokra támaszkodni, sem a mellkassal az asztal széléhez dűlni nem szabad. Mindkét esetben akadályozva van a mellkas kellő tágulása lélek- zéskor. Igen hibás testtartás az is, mikor a tanuló féloldalt ül az asztal mellett, vagy egyik lábát maga alá huzza az ülésre. Ilyen testtartás a gerincoszlopnak oldalthajlására, elferdülésére, a törzs féloldali kipuposodására, eltorzulására vezet, amit sokszor hosszas gyógykezelés árán, néha pedig egyáltalán nem lehet többé helyrehozni. Ép oly hátrányos a fej hibás tartása a látás tekintetében. Hogy a fej előrehajtása s a közelbenézés, ami ezzel rendesen együttjár, miképen vezetnek a közéllátás kifejlődésére, azt már láttuk. Hibás azonban az olyan fejtartás is, amelynél a fej oldalt hajlik vagy e mellett, oldalt is fordul úgy hogy a két szem különböző távol áll az Írástól vagy a könyvtől. A szem sajátos berendezésénél fogva mindkét szemmel egyidejűleg csak olyan tárgyat láthatunk élesen, amely mindkét szemtől egyforma távol áll. Mihelyt tehát a két szem távola különböző, az egyik szem nem látja tisztán, élesen a tárgyat, csakhamar abbahagyja azért hiába való munkáját s a nélkül, hogy ezt mi magunk észrevennük, hacsak szándékosan meg nem figyeljük, hozzászokunk, hogy mindig csak az egyik szemünket használjuk. A ritkán vagy épen nem használt szem látás élessége idővel gyengül, sőt teljesen el is veszhet. A helyes testtartás e szerint azt is megkívánja, hogy egyenesen üljünk az asztal előtt, azaz a két vállat, meg a két szemet egymással összekötő képzeli vonal az asztal szélével párhuzamos legyen. Hogy végre az ülés a lábakat se fárassza ki s azokban sem zsibbadást, sem vérpangást ne idézzen elő, szükséges, hogy a ezom felső 2/3-ával nyugodjék a szék vagy pad ülőrészén, továbbá a térd és bokaizület, valamint a csipöiziilet is derékszögben legyenek behajlitva s végül hogy a láb ne lógjon a levegőben. Ha már most arról van szó, hogy a felyes testtartást a tanuló állandóan megőrizze, olyan padba kell ültetni, amely az ő testének méreteihez van alkalmazva. Mert az eddig elmondottakból könnyen belátható, hogy hibás testtartásra kényszerítheti az iskolai pad a tanulót, ha akár az ülőrész, akár az asztallap magossági vagy szélességi mérete, vagy a két résznek egymáshoz való helyzete nem megfelelő. Ha magos az időrész: lóg a láb; ha alacsony, akkor a térdés bokaizületet vagy erősen behajlitani vagy ellenkezőleg kinyújtani kényszerül a tanuló. Ha nagyon keskeny: kényelmetlen és fárasztó ülés; ha nagyon széles: vagy nem tud hátratámaszkodni a tanuló, vagy a térdalját éri és nyomja a pad éle. — Ha viszont az asztallap áll magosán, közel kerül a szem az Íráshoz; ha ellenkezőleg alacsony, előre kell görnyednie a tanulónak Íráskor. Ha távol áll az asztallap az ülőrésztől, előre hajlik s karjával vagy a mellkassal kénytelen megtámasz- kodni«.az .asztallapon. Ha pedig nagyon közel áll, sőt talán az
