Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1901

4

hall, tesz, az lelkére hat és nyomokat hagy hátra, melyek gyakran vészterhesebbek lehetnek, semhogy az ember gondolná.

Ha a gyermek sétálás közben a kirakatok előtt megállva, a kiállított erkölcstelen, vagy torzképeken gyönyörködik, nem mételyezheti e meg egyik vagy másik képecske ártatlan lelkét? — Ha a gyermek égő gyújtószálat, avagy gombostűt, madzagot, tiszta papírlapokat, vagy másefféle értéktelennek látszó tárgyakat eldob, elhány és tel nem vesz, nem látszik-e abból a rendetlenséghez való hajlam? Ha a gyermek szellemeseknek látszó élezeket utánmond, vagy hallott rossz szókat, gúnyneveket ismétel, és hozzátartozói ezen még nevetnek a helyett, hogy gáncsolnák, vagy ha a mint az akárhányszor tapasztalható, —az ilyen 5 éves kis »bubit« még meg s dicsérik, ha jó gorombán visszavág és illetlenül beszél a cselédekkel, nemde a durvaságot nevelik fel benne ? Avagy, ha a kis piczinek valamely tárgyat adunk a kezébe, és aztán vele incselkedve, azt megint el akarjuk venni tőle és mosolyogunk, ha ellenszegül, nem vetjük-e meg az ilyen incselkedéssel az akaratosság, dacz, önfejűség és elbizakodottság csiráját ? Bizony nagyon sok dolog van, mely igen ártatlannak látszik és mégis nagy erkölcsi romlást eredményezhet.

De a milyen ártalmas lehet a csekélységeknek látszó dolgok befolyása a rosszra, épen olyan üdvös lehet az a a jóra nézve is.

Koszorús költőnk anyjáról tudjuk, hogy nagyon szerette a virágokat és kis fia, ha kint legeltetne a libákat, mennél több virágot szedett, hogy anyját ezzel megörvendeztesse. Nemde ezáltal tanulta mindinkább megismerni a virágok természetét, a mi aztán később gyönyörű szép virágregéinek megírására ösztönözte ? Avagy Linné, a hires természetbúvár, nem anyjának köszönhette-e, hogy világhírű botanikussá lett, mert az anya fiának bölcséjét naponként