Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1901
18 A volt növendékek nevében először Györy Ilona tanárnő mondott szívhez szóló, magas szárnyaláséi üdvözlő beszédet,fejtegetvén,hogy azon határtalan szeretet, mely most visszasugárzik, nem egyéb, mint azon szeretet visszfénye, mely az oktatóról áradt tanítványaira annyi éven át. »A szeretet, kötelesséytudás és az igazság emlékét vittük el — úgy mond — egykor ezen intézet falai közül hálás szívvel s egykori oktatónk ezen tulajdonságainak emléke az, a mi bennünket ide most visszavezetett, hogy elmondjuk, mily üdvösnek, mily becsesnek találtuk künn az életben is azon sajátságokat miket egykori oktatónk példájában láttunk megvalósítva; azon oktatóéban, ki máshoz elnéző volt, de önmagához szigorú; kinek szeretetét aczélozta az igazság igazságát enyhítette a szeretet.« Majd Tutsekné-Bexheft Lilly írónő lépett volt oktatója elé és szívből fakadó meleg szavakkal tolmácsolta a volt növendékek szeretetét háláját es üdvözletét. Elmondja, mily jóleső érzéssel gondolnak vissza mindnyájan amaz időkre, midőn még az ő tanításaiból merítették az ismereteket. Egyszersmind néhány kedves epizódot elevenített fel, mint a letűnt idők kedves, mosolygó virágait. Ezután dr. Verédy Károly és Zsilinszky Mihály üdvözölték a jubilánst. Előbbi a kultuszminiszter utóbbi pedig a Luther társaság üdvözletét hozta; Lakits Vendel pedig a tanítók orsz. bizottságának jó kivánatait fejezte ki. A tantestület örömét Lux Ede tolmácsolta, a következő beszédet intézvén a szeretett kartárshoz : Engedd meg, hogy egynéhány szóval én is kifejezést adjak azoknak az érzelmeknek és kívánságoknak, melyek bennünket ebben a szép órában áthatnak. Teszem ezt azért, mert tanító társaim engem bíztak meg — mint legrégibb collégádat - azzal, hogy a mennyire tehetségemtől kitelik, negyven éves tanítói jubileumod alkalmával üdvözöljelek.
