Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1901

IG

Ekkor dr. Haberern Pál, iskolafelügyelő, az ünnepélyt rendező bizottság elnöke lépett a jubiláns elé és a következő beszédet intézte a jubilánshoz :

Elhangzott a kedves gyermekszívek mélyéből eredő s az ajkaikról féléd szállt zengő üdvözlet, — s Hozzád fordulok én is, mint az egyház presbytereinek egyike, mint az általad vezetett iskolák felügyelője, hogy ezen mindnyájunkra nézve szép és fontos napon, midőn lanilói működésednek 40-ik, igazgatói hivataloskodásod 25-ik évfordulóját ünnepeled, ezen minőségemben szívből, melegen üdvözöljelek.

Ha valaki, úgy Te tudod, hogy nekünk protestánsoknak büszkeségünk, erősségünk és örömünk az iskola, s ha valaki életének java részét ebben töltötte, mint Te s oly kiváló és fényes sikerrel működött, mint Te, az kell, hogy különös büszkeségünk, szeretetünk s tiszteletünk tárgyát képezze.

Fogadd tehát e helyen s ez alkalommal egyházunk elismerését azért, hogy ernyedeílen szorgalommal és kitartással vezetted be a. reád bízott gyermeksereget a tudás szent csarnokába. Hogy szigorúan szem előtt tartottad egyházunk érdekeit, midőn a lelkiismereti szabadság eszményi szép tanát oltottad zsenge csemetéink leikébe. Hogy szerető és biztos kézzel vezetted erkölcsi nevelésűket, midőn a hazaszeretet lángoló melegét ébresztetted gyermekeinkben s a hűség és lelkesedés tántorit- hatlan érzését keltetted bölcs és jó királyunk iránt.

Szóval Te mindig csak jó és szép, mindig csak nemes érzést keltve a fogékony fiatal lelkekben, értelmi s érzelmi világuk, jellemük, önállóságuk fejlődésének biztos alapját vetetted meg.

És ha ez minden körülmények közölt érdem, úgy százszoros érdem ez a mi viszonyaink között, mert szűk anyagi helyzetünkben ezt csak igaz lelkesedés és tánto- rithatlan ügyszeretettel érhetted el.