Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1900

B) yíöatok iskolánk lefolyt évi történetéhez.

Iskolánk történetének lapjaira az 1900/1901-ki tanévről — sajnos — sok szomorú emléket kell feljegyeznünk.

Mindjárt a tanév kezdetén sajgó szívvel kellett érez- nünk, hogy szeretve tisztelt felügyelőnkre: Dr. Vetsey István urra, a halál árnya ráveté dermesztő fátyolát, kit hosszú, hosszú szenvedés után, végre szeptember 29-én kérlelhetetlenül el is ragadott tőlünk. Benne elvesztő éltető melegét a családi tűzhely, a vele érző szivet a barátság és lelkes munkását az iskolánk; ravatalánál zokogott a szeretet, könnyet ontott a bánat és bánkódott a hála.

Terünk nem engedi, hogy tanfelügyelői tevékenységét részletesebben jellemezhetnök. Elég jellemző, ha utolsó hivatalos működése alkalmával ejtett szavait idézzük: „Nincs senki“ - igy szólt — »a kit egy hivatásának élő, lelkes tanítónál többre becsülhetnék.« Nem érezte magát képesnek, vagy arra feljogosítva, hogy a vezetése alatt álló tanítókat érdemeik szerint osztályozza; de a mily elismeréssel adózott a sok munkával, fáradsággal járó működésűnknek, ép oly élénken éreztette, ha egyikünk, másikunk a létező hibákat netalán elleplezni megkisérlelte volna. Mindenütt ott állt, a hol tenni és segíteni kellett és nagy tekintélyével és befolyásával sokban és sokat is lendített ügyünkön ; de ha látta, hogy valamely tervünk megvalósításához egyházgyülekezetünk anyagi erővel ele- gendöképen nem rendelkezik, figyelmeztető szózatával meg is kiméit a csalódás keserű tapasztalataitól. Lelkűidének alapvonásai voltak: magyar érzület és emberszeretet. Nemes kedélyének ezen érzelmeivel tudott buzdítani, lelkesíteni; ezzel vala ö mindig a bajban vigasztalónk, a kötelességben segítőnk, örömeinkben részesünk. Azon Iá év alatt, mely időszakban iskoláink élén állt, a rokonszenv és barátság, mely minket összefűzött, nem lazult meg soha köztünk; és a szeretet, a melylyel körülölelt, - a szellem, a melyben vezetett bennünket, örökre is marad közöttünk. Áldani fogjuk - Vetseynket még nyugvó poraiban is és a soha meg nem szűnő hála az ereznél tartósabban fogja megőrizni bennünk nemes emlékét!