Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1900

í)

Kit vonhat ez esetben a szülő felelősségre? Kinek lelki- ismeretét nyomja az elsorolt esetekben a vád, ha nem a szülőét? Az pedig kimondhatatlan lelki gyötrődés, ha a szülő tudja, hogy gyermeke boldogulásának ö vágta el — jóllehet akaratlanul - az útját.

Őrködjék továbbá a szülő, hogy a kicsiny fejlődő gyermek, környezetében mindig és minden tekintetben csak jót és szépet lásson és halljon, mert a házi perpatvar, vagy egyéb erkölcsi tekintetben kifogás alá eső cselekmények a kis gyermek minden iránt finom fogékonysággal birő lelkét mihamar megmételyezik Őrködjék a szülő, hogy a nagyobb gyermekek példás egyetértésben éljenek és egymást szeressék s hogy a háznál levő cselédek is minden tekintetben kifogástalan magaviseletét tanúsítsanak, mert egy elejtett szó, egy meg nem fontolt cselekedet döntő befolyással lehet a gyermek erkölcsi érzületére.

Tekintetbe kell továbbá venni a szülőnek, hogy a gyermek kezdetben mindent ösztönszerüleg tesz, tehát akarata még nincs A szülő van tehát hivatva arra, hogy a gyermek ösztönszerü cselekvéseinek, a melyekkel magának is árthat s kellemetlen lehet vele másoknak, irányt szabjon, vagyis cselekedeteit szabályozza, de mégis úgy, hogy ez által a gyermeki lélek erösbödjék.

Legyen a szülő mindig lcöoetkezetes minden cselekedetében ; a mit egyszer megtilt a gyermeknek, azt máskor se engedje meg. Szeresse a szülő a gyermeket, de szeretetét szigorúsággal párosítsa, mert különben nem lesz képes gyermeke előtt tekintélyre szert tenni, a mennyiben mértéket nem ismerő szeretetével elkényeztette.

Szoktassa rá a szülő a gyermeket, hogy a mit neki parancsol, azt örömmel cselekedje. Cselekedje pedig azon meggyőződésből, hogy a mit neki szülei mondanak, az föltétlenül jó. E végből szeretettel le kell ereszkednünk a gyermek értelméhez s szépen figyelmeztetnünk kell arra, hogy ez, vagy az miért rossz Részt kell a szülőnek venni