Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1895

7

Nem szabad az egész napját mindég tanulás és lecz- kecsinálással tölteni, igy kimerül a test, lankadnak a szellemi erők, elveszti a kedvét, Hogy kívánhatjuk akkor, hogy megtanulja a .kötelességét teljesíteni és örömét lelje benne, ha az az életképességét fogyasztja. Hogy ne legyen sok dolga, vagyis ne legyen minden ideje az iskolai feladatokkal betöltve, arról nekünk kell gondoskodnunk, de hogy azután a hátramaradt időt ne csupán csak holmi külön órákra, hanem nagyobbrészt a szellem pihentetésére és testi üdülésre fordíthassa, arról a család tartozik gondoskodni. A testi nevelés fontosabb a szelleminél, e szerint kell tehát minden munkát és időt beosztani. Különösen fővárosunkban kell erre ügyelni, a hol a szabadban való mozgástól meg vannak szegény gyermekek fosztva s igy az egyik feltétel egészségük fentartására hiányzik. Sétával, játékkal s a szellem pihentetésével kell ezt pótolni. Ügy sajnálom szegényeket, mikor panaszkodni jönnek, hogy „úgy fáj a fejem,“ ti is ösmeritek már az emberiségnek ezt a csapását? „Menj ki a levegőre egy kicsit, talán majd enyhül“ hisz igy úgy sem bir tanulni. De hát mit ér az neki, mikor otthon meg ki tudja nem iil-e egész nap munka mellett a szobában, mert hát igy csendesebb, mintha játszik, vagy mert kényelmesebb ez igy, mint hogy ha sétálni kell vele menni. Sok szülő nem gondozhatja úgy a gyermekét, mint a hogyan kellene, de a ki teheti, annak kell, nogy ez legyen első kötelessége. Fölösleges a testi nevelést annyira tulságba vinni, hogy a tanulás a háttérbe szoruljon mellette, de az is vétek, ha a szellemet annyira erőltetjük, hogy a test rovására váiik, A gyermek is megszenvedi a túlzásokat, a szülőnek is fáj a szomorú következmény, az iskola sem érhet el oly szép eredményeket. Közös érdekeink tehát azt kívánják, hogy a gyermek híven elvégezze az iskolai feladatokat, de olyan idő- és munkabeosztással, hogy maradjon a napból elég a .szellem üdülésére s a testi erők fejlesztésére.

Ez is a család kötelessége, ezt is kívánjuk a családtól.

Azután, amint mi oda törekszünk, hogy a szülök kívánságaival lehetőleg összhangzásban dolgozzunk, úgy nekünk is az esik jól, sőt a gyermekre nézve szükséges is, hogy a család a mi intézkedésünket és tanításunkat