Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1895

A család és az iskola.

E két dolognak, mint a gyermek nevelésére nézve a két legfontosabb tényezőnek, egymásra vonatkoztatása nem újdonság. Régen megállapították már, hogy mennyiben állanak összefüggésben s hogy miért kell a kettőnek összhangzóan működni. Azért mégis erről a tárgyról óhajtok szólni, mert az e körül forgó gondolatok folyton élők s a mig csak iskola létezik, kell, hogy folyton foglalkoztassák az elméket. Miután, mint mondám, kimerítették e tárgyat már elegen, nem kívánok újat Írni, csak azt óhajtanám elérni, hogy a mai élet számtalan, meglepő és magávalragadó uj eszméitől, legalább egy kis időre, e gondolatkörré vonjam az olvasó figyelmét. Hiszen mindenki tagja valamely családnak, többé-kevésbbé mindenkinek van köze a család és kapcsolatban az iskolához, kell tehát, hogy érdeklődjék a kettő között levő viszony iránt.

A család és az iskola együtt működnek a nevelés terén, ebből kifolyólag kölcsönös követelésekkel állanak egymással szemben.

A család azt kívánja, hogy az iskola a gyermeket szellemileg és erkölcsileg képezze, vagyis tanítsa és nevelje. Kívánja, hogy iskolai éveinek elvégeztével bírjon a gyermek ismeretekkel, melyeket később ugyan nagyobbára elfelejt, de a melyek megszerzése közben eszét kimiveli és képessé teszi az élet által nyújtott szellemi feladatok felfogására, a magasabb élvezetek iránt való érdeklődésre, szóval — szellemi életre. Ez nem elég. Kívánja, hogy elvégezvén tanulmányait, bírjon a gyermek annyi erkölcsi érzülettel, hogy a jót és rosszat ne csak megkülönböztetni, de a közte levő árnyalatokat megérezni is tudja. Ne csak tessék neki a szép, hanem lelki szükségévé is váljék ne csak megtanulta légyen, hogy az igazságnak van első jogosultsága e földön, hanem szeresse és ragaszi*