Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1894
17 mit tudjon az ember, mindennek hasznát veheti, mondák a régiek, s igazuk volt; én is azt tartom, hogy a leánynak sem árt, ha mindenféléhez ért; hiszen az ember sohasem tudhatja, minek mikor veheti hasznát, de ha a növendék iskolába jár, feleljen meg mindenekelőtt ebbéli kötelességének, azután vagyis másodsorban jöjjön a mellékfoglalkozás. — Az első legyen s maradjon az iskolai feladat elkészítése s megtanulása, ha azután jut még elég idő kellő pihenés után — másnak, annál jobb, kiváltképen, ha a gyermek tehetséges vagy egyhez-máshoz hajlama, tehetsége van; mert sokkal több becse van egy müveit vagy több oldalukig képzett leánynak vagy embernek, mint egy szerényebb képzettségűnek; hisz a műveltség — mondja már a szentirás — oly kincs, melyet a rozsda meg nem támad s a férgek nem emésztenek meg. Mindezek daczára tartsunk kellő fokozatot a többoldalú műveltség elérésében is. Ne akarjunk mindent „ma“ elvégezni, hagyjunk valamit a „holnapra“ is; hisz minden napnak meg van a maga teendője, igy nem lesz okunk a divatos jelszóval „tű[terheltetés“ élni! Legyen a növendék „iskolás,“ azaz az iskoláé, ne foglaltassuk túlságosan sem zenével, sem francziával, sem rajzzal vagy festéssel, sem kézimunkával, sem olvasmányokkal, akkor nyugodtan mondhatjuk mindannyian: gyermekeink nincsenek túlterhelve! S nem lesz okunk később szemrehányást tennünk magunknak: hogy gyermekeink sápadtságának, idegességének, rövidlátása gátiak, bágyadtságá- nak s talán blazirtságának mi voltunk főokozói! Mikolik Kálmán. 2
