Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1893
4 telességet, hogy ő, bármi legyen is polgári állása és szellemi színvonala, szintén neveljen, azaz gyermekeinek boldogulásáról nemcsak anyagi tekintetben fog gondoskodni, hanem szivükbe a jó, az igaz és a szép iránti érzéket plántálni fogja — vagy röviden: Isten által reá bízott és a nagy világgal szemben oly tehetetlen teremtésekből jó embereket fog nevelni. Ha már most nem is követelhetjük a szülőktől, hogy gyermekeik nevelése kedvéért szakszerűen paedagogiával foglalkozzanak, mégis szükségét érezzük, hogy bizonyos általános szempontokat időről-időre megvilágítsunk, ezerszer ismételt dolgokat újból szóba hozzunk és ily módon a gyermekek nevelésével bármi okból és bármi mértékben megbízottak figyelmét oly jelenségekre irányítsuk, a melyeknek komoly megfigyelése minden szerető szivet a nevelés nehézségeivel és szigorával megbarálkoztatni képes. A szives olvasóm alatt tehát nem kartárst képzelek, mert ennek újat mondani nem tudnék; de nem is szándékozom olvasóm türelmét szakszerű tanulmánynyal próbára tenni, csak — mint emlitém — figyelmet akarok ébreszteni oly nevelési elvre, mely az eredményt minden gondolkodó és érző embernek biztosítja. Az ember szellemi, illetőleg erkölcsi fejlődése csak olyan egyszerű törvényekre vezethető vissza, mint testi gyarapodása, iiz utóbbi, akár a táplálkozást tekintjük, akár a munka és a pihenés közti viszonyt, vagyis az erőkifejtést és szórakozást, első sorban egy állandó, a józan ész és a természetes szükség szabta renden alapszik. Senki sem kételkedik abban, hogy a pihenésnek egyenes arányban kell állania az eröfogyasztással, hogy ez utóbbi mint activ tényező feltételez activ szórakozást is, mig viszont
