Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1888

— 21 ­az osztályok szaporodásával Scholz Lajost, Tomasek Ilonát, Miko- lik Kálmán Lajost, Kardeván Vilmost, Köttel Kornéliát és Szelényi Gizel át, legújabban pedig Weber Margitots igy aztán a 4 osztályú polgári leányiskolát ez évben már teljessé tette. Ezen hatalmas, mondhatni rohamos fejlődés, melyhez hasonlót a magyar prot. iskolák történetében sehol sem lelünk, egyrészt a nagylelkű áldozatkészségnek, mint a valódi értelmiség és mivelt- ség folyományának, másrészt a tanítótestület lelkiismeretes, szaka- avatott és buzgó működésének is köszönhető, melynek tagjai kivétel nélkül bizonyítják, hogy az iskola ügyét és felvirágoztatását szi­vükön hordják. Rendes havi értekezleteikben tanácskoznak a felmerülő iskolai kérdésekről; megállapítják a hely- és időviszonyok által előidézett methodikai és fegyelmi dolgokban az egyöntetű eljárást; megteszik őszinte megjegyzéseiket a negyedévenkint írásban beterjesztett tan­haladási jelentéseikben. Felhívásomra Falvay Antal igazgató egy kimerítő, ezen isko­lákról szóló történelmi monographiát szerkesztett, melyet a jelenleg működő tanitók életrajzaival együtt bekötve — a kerületi levéltár számára megőrzés végett átadtam, azon kitűnő írásbeli dolgozatok­kal együtt, melyeket e czélra az elém terjesztett nagy számból kiválasztottam. Méltók ezek a megfigyelésre, valamint azon körülmény is, hogy noha a mindkét nemű tanulók közt nagy számmal vannak külföl­diek, — Berlinből, Drezdából, Bécsből stb., - akiknek szülői német- ajknak, mégis a két nyelv nehézségével oly szerencsésen küzdenek meg az illető tanitók, hogy tan tvány ik mind, helyesen beszélnek és írnak magyarul s a mit tanultak, azt értik is, nem lévén kizárva az hogy a mit magyarul elmondtak, azt német nyelven is elmondják. Szóval, az l'r az, ki a budapesti evang. egyháznak 100 éves fennállása óta — melynek évfordulóját a múlt év november 13-án kegyelet esen megültük — a legújabb időkig nemesen érző férfiakat és nőket adott, kik áthatva hitbuzgó, igazi evangeliomi szellemtől hol tetemes anyagi áldozattal, hol bölcs tanácscsal, lelkiismeretes munkálkodással és fáradságot nem kímélő készséggel működtek közre ezen iskolák felvirágoztatásán. O méltósága Sárkány József, esp. felügyelő, nagys. Hunfalvy János esp. iskolafelügyelő, nagys. Busbach Péter a közös egyház íőügyelője, nagys. Fabiny Gyula egyházi felügyelő, dr. Vetsey Ist­ván és dr. Králik Lajos, amaz a nép- és polgári iskolák, emez a főgymnasium felügyelője; dr. Zsigmondy Jenő Syndikus, nt. Bachát Dániel esperes, valamint a nt. lelkészek: Schrancz János, Doleschall Sándor és Horváth Sándor s ámos presbyterekkel -• és a minden­kor nagy számmal megjelent szülők — élénk részt vettek a 10 na­pig tartott záivizsgálatokon.“ Szeretve tisztelt, Püspök Urunk ezen atyai elismerése iskolánk történetében kiváló örvendetes emléklapot tölt be, és a midőn azon kegyességéért, melylyel minket kitüntetni méltóztatott, a legmé­lyebb tisztelet- és hálaérzetünket e helyen is nyilvánítjuk, ajánljuk ügyünket és magunkat továbbra is nagybecsű kegyébe és biztosít­juk, hogy buzdító szavainak hatása azon teljes odaadásban és

Next

/
Thumbnails
Contents