Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1887
19 eljárásra uézve utasítást kérjen, mit az — már csak növendékei érdekében is — mindenkor szívesen meg fog adni. Fájdalom, nem egyszer azt kell tapasztalnunk, hogy sok szülő a gyermek iskolába adásával a további felügyelet alól teljesen feloldva érzi magát. Ez a mily helytelen, ép oly káros hatású a gyermek értelmi fejlődése tekintetében. A szülők kisérjék figyelemmel gyermekeik haladását személyesen is; mutassanak érdeklődést tanulmányaik iránt, a mivel azok búzgalmát csakis fokozni fogják ; őrködjenek a fölött, vájjon elkészülnek-e mindig házi feladványaikra kellőleg. Mindenek fölött pedig viseltessenek bizalommal gyermekük tanítója iránt. Ha netán azt látják, hogy a gyermek — különösen kezdetben — nem halad oly gyorsan, mint a hogy ők óhajtanák, vagy alsóbb fokú osztályzatot visz haza, mint a minőre számítottak volna: ezért ne törjenek azonnal pálczát a tanító fölött. Ő legjobban ismeri a czélt, a hová növendékeit elvezetnie kell, s azt bizonyára saját és iskolája érdekében meg is fogja tenni minden külső unszolás nélkül. A mérték pedig, mely szerint a gyermek tehetsége és előhaladása iránt szülő és tantó Ítél, nem mindig ugyanaz. A szülők e tekintetben — érthető természetes gyengeségből — legtöbbször inkább szívok hajlamát követik; a tanító magasabb szempontból, a többi növendékeket is figyelembe véve, elfogulatlanul kénytelen osztályozni. Ha máskép cselekednék s érdemetlennek nyújtaná az elismerés koszorúját, ezzel növendékeire— a kik egymást szintén élesen meg tudják bírálni — minden erkölcsi tekintélyét s befolyását elvesztené. Neki az igazságosság mintaképe gyanánt kell növendékei előtt állania. Az igazság pedig nem képezheti alku tárgyát, s annak kiosztása körül sem rokon-, sem ellenszenv nem szerepelhet! Még egy tárgy van, a mit e helyen emlités nélkül nem hagyhatunk :.ez a gyermekek kora-érettsége s az értelem- nek — úgy szólván — gőzerővel való fejlesztése, a mi — fájdalom — a mai korban nem tartozik a ritkaságok közé. Sokszor tapasztalhatjuk, hogy némely gyermekben az értelmi tehetség sokkal korábban ébred s kezd fejlődni, mint a hogy azt átalában természetesnek szoktuk mondani. Ennek oka egyrészt magában a gyermekkel vele született természeti adományokban, másrészt azon befolyásban keresendő, melyet a szülök, felnőttebb testvérek s átalában az egész környezet a gyermekre gyakorolnak. E tüneményt a szülök rendesen igen kedvező, örvendetes jelnek szokták tartani, leendő lángészt sejtvén gyermekükben. Ehhez képest el is követnek mindent, hogy annak lobogása valamikép le ne lohadhasson. A ki csak közelébe férhet, oktatja őt bölcs beszédekkel ; nyilatkozatait jóslatot megillető áhítattal logadják; minden 9*
