Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1887
A teljesség azt kívánná, hogy e három szempont mindegyikét külön vegyük rendszeres és beható vizsgálat alá. Mivel azonban Értesítőnk megelőző évfolyamaiban egyik-másik idevonatkozó kérdés már önálló fejtegetés tárgyát képezte, s szeretjük hinni, hogy az azokban elmondottak a mélyen tisztelt szülök figyelmét ki nem kerülték: a jelen alkalommal elegendőnek tartjuk pusztán oly részletekre kiterjeszkedni, a melyek még eddig vagy egyáltalában fölemlítve nem voltak, vagy pedig — kiváló fontosságuknál fogva — újból való tárgyalásra is érdemesek. I. Valamely szerszám - legyen az bár a legegyszerűbb — csak akkor mondható igazán hasznavehetőnek, ha a mellett, hogy tulajdonképi rendeltetésének megfelel, egyszersmind eléggé szilárd és tartós is. Ugyanez áll az emberi testre nézve is, a mely — tudvalevőleg — nem más, mint a léleknek az akarat megvalósítására szolgáló eszköze. Jaj, midőn azt kell mondanunk a szent írással: „A lélek kész, de a test erő télén!“ A beteges-testii ember a mellett, hogy kenyérkeresetre képtelen — egyszersmind önmagát és másokat megrontó szenvedélyek rabja, valódi terhe a társadalomnak. Maga hasznot hajtani nem tudván, mások keresményét fogyasztja, s hozzátartozóit hasznos tevékenységükben leköti, megbénítja. Nem szeretnénk félreértetni! E száraz és szívtelennek látszó Ítélet kimondásával nem az a czélunk, hogy az emberek kebléből az ily szerencsétlenek iránt isteni és emberi törvények szerint egyaránt viseltetni tartozó szeretet s könyörület. érzését kiirtsuk, s helyébe hideg részvétlenséget s idegenkedést ültessünk. Korántsem! Hisz jól tudjuk, hogy e szánandó teremtmények közül a legtöbb nem saját, hanem mások vétkeinek átoksúlya alatt kénytelen szenvedni ártatlanul. De igenis akarjuk azt, hogy szülők és mások is a legkomolyabban meggondolják, hogy a testi épség, az egészség fölött őrködni s azt lehetőleg ápolni oly köte 1 es ség, a melynek vétkes elmulasztása miatt ártatlan utódaik fognak egykor megbűnhüdni. Emlékeztetni akarunk ama rettentő mondásra, mely még az őskorból hangzik felénk: „Megbiinte- t e m az a p á k v é t k e it ha r m a d- ó s negye d-í z i g 1 e n!“ s „Ha v é t k e z é 1, fi ad b a n bűn h ö d ö 1!“ Igen, a testi nevelés helyes irányú teljesítése a szülői háznak és iskolának egyiránt egyik legelsőrendü feladata.
