Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1886

7

is; hozzá kell szoknunk, hogy elvből betegytik; mert soha sem tudhatjuk, mily körülmények akadályozhatnak minket később szándékunk kivitelében.

Kezdettől fogva könnyen lehet a gyermeket az ilyesmihez hozzászoktatni; de ha Jani egyszer már az ellenkezőt, a gondatlanságot, megszokta, még kérlelhetetlen következetesség és folytonos figyelmeztetés sem lesz mindig képes, rósz szokását legyőzni. Feltétlenül tehát mindenkor azonnal jóváteendő a mulasztás, ha még oly nehezére esik is. — De! Ki lehet mindig a gyermek háta mögött, ki láthat mindent? Ebben rejlik éppen a nehézség, melylyel csak a gondos anya bir megküzdeni.

b) Erzsiké kiveszi szekrényéből a babáját és magához hívja Ilonkát, hogy velejátszszék. „Megírtad már a feladatodat?“ kérdezi az anyja. „Nem, majd megírom; előbb Ilonkával játszani szeretnék.“ Feltéve már most, hogy Erzsiké egyelőre még nem dolgozott elege és nem szorul még megpihenésre és felüdülésre, az anyja nem engedi meg a játszást; a feladatot előbb meg kell csinálnia és ha rosszul írja, áthúzza az anya és újra Íratja, és ha Erzsiké sir és durczáskodik: senki sem segithet rajta. „Előbb a munka, aztán a játék.“ „De csak hétfőre van fel, ma pedig még csak szombat van, holnap untig ráérek!“ „Nem tudhatod, nem lesznek-e holnap vendégeink, nem megyünk-e sétálni, nem fáj-e holnap a fejed és ki tudja, mi fordulhat elő majd holnap, a mi miatt dolgaidat el nem végezhetnéd.“ — Ha a gyermeket mindjárt első naptól fogva, mióta iskolába jár, ily pontossághoz szoktattuk, kis kötelességeinek teljesítése nem fog fáradságába kerülni; de ha már egyszer jelszavává lett a „holnap, holnap, majd meg teszem“, a legszigorúbb ellenőrzés sem győzhet többé mindég a halasztás vágya fölött.

c) „Hol hagytad a keztyüidet“ kérdezi az anya az iskolából hazajövő kis fiától.“ Ez megnézi fagyos kezeit, kikutatja zsebjeit, gondolkodik és eszébe jut, hogy a papirkereskedésben hagyta, midőn hazajövet irkát vett magának. „Azonnal menj oda, és kérd el kéz tyűidet!“ „Oh mama, most úgy fázom, holnap úgy is arra megyek, majd beszólok értök.“ Ebbe bele ne egyezzék az anya; a mulasztás azonnal pótlandó.

d) Trénke versét mondja fel, mit tanulnia kellett; de dadogva és akadozva. Ezzel meg van elégedve, kiveszi az anya kezéből a könyvet és igy szól: „Már elég jól tudom ; a kisasszony nem oly szigorú mint te; az meg lesz elégedve. “ Az anya ezzel ne legyen megelégedve; a vers föl lett adva; tehát kell, hogy a gyermek azt hiba nélkül megtanulja. —