Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1881

8 A mi a tényleges ismereteket és ügyességeket illeti, az iskola készséggel el is fogadja a szülők azon óhaját, hogy ott annyi, a mennyi lehetséges, tanitíassék; csakhogy a lehe­tőség határai felett a nézetek nagyon is szétágaznak. Min­denek előtt nem szabad a sokat a sokfélé vei felcserél­ni. Aziskola-ügyekhen járatlannak gyakran egy különféle tár­gyakkal bővelkedő tanterv nagyon is tetszik; de a szakférfiú tudja, hogy ezen sokféle által az alapos eredmények egyesekben lényegesen, és nem csak aránylagosan, de egyáltalában kor- látoltatnak, oly annyira, hogy összesen kevesebb tanultatik, mint ha ugyan azon idő alatt csak a legfontosabb szakok tárgyaltattak volna. Iskolás gyermeknek még nem való a sokoldalúság, mért ha birná is a sokféle anyagot elsajátítani, az csak az alaposság rovására történnék. Azért, különösen az alsóbb osztályokban a tantervnek lehetőleg egyszerűnek kell lennie. És a mi az egész tantervre nézve áll, az vonatkozik az egyes tantárgyakra is, melyeknél a sokféle miatt a fon­tos részletek szinte rövidséget szenvednének és az érdekes­ség után való törekvés által a gyermekekben alaposság he­lyett csak felületes kíváncsiság képeztetnék, mely inkább káros, mint hasznos. A tananyag helyes meghatározása a t a n m ó d t ó 1 is függ. Nem oly igen régen a múltban, és sok iskolában még ma is csaknem kizárólagosan az emlékezőtehetséget tekintet­ték azon szellemi erőnek, melyet mívelni kell, miért is az egész tanítás csak gé p i es e m 1 ék e 11 e t é s b ő 1 állt. De az ily mó­don elsajátított tudásnak nagyon csekély az értéke; mert az is­meretek, inkább szó-, mint szakismeretek, nagyon hamar elfeledtetnek és ha jó eszü gyermek meg is tartja azokat hosszabb ideig, még is csak holt ismeretek maradnak azok, melyeken semmiféle szellemi képesség nem alapulhat Ennek ellenében a mai paedagogia azt követeli, hogy minden taní­tás szemléltető és ki fej tő.legyeit, hogy a gyermek minden­ről, a mit tanul, tiszta fogalmat nyerjen és a vele közölt té­nyek és igazságok teljesen szellemi sajátjává legyenek. Ily sok időt igénylő tanmód mellett természetesen kevesebbet lehet tanítani, mint gépies emlékeltetés által, de a gyer­meknek értelme, észlelő tehetsége, ítélő ereje és kombi­náló képessége ébresztetnek, fejlesztetnek és gyakoroltatnak és csak ily tanítás nevezhető valódi tanításnak. Azért a szü­lők csakis e szempontból ítéljék meg az iskolának becsét: ne nézzenek a tárgyalt tananyag mennyiségére, hanem az elsajátított tudásnak alaposságára és a helyes és tiszta fel-

Next

/
Thumbnails
Contents