Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1881

triennium lefolyása után 1874-ben visszalépett. Ezen időszakba esik intézetünk jó hírnevének megállapítása, ekkor kezdődőit virágzásának korszaka. Az egyes osztályok czélszerüebben rendeztettek be, fiatalabb tanerők ekkor hivattak meg, a tanterv az újabb követelések szerint módosíttatott.; a tanítói tanácskozmányokban munkakedv és lelkesedés pezsgett és a mi azokban beható tárgyalás és érett megfontolás után helyesnek s jónak találtatott, ahhoz a megboldogult tániorítha lanul ragaszkodott s keresztülvitelére törhe len erélylyel s kitartással törekedett.

De ismertük az ő érdemét mint lelkes tani óét is. Soha nem lankadó tevékenységének termékeny mezeje iskolája volt, hol mindég a lanidön kívül is sokszor még késő este, még többször már korán reggel, vasár- és ünnepnapokat, sem kivéve, hasznos foglalkozást talált; lelkiismeretesen előkészítő magát a tanítandó tárgyra, helyreigazítá a használandó taneszközöket, fáradozott természetrajzi gyűjtésekkel, ö teremtette és szaporította leánynövendékei s zámára csak a legszorgosabban kiválasztott ifjúsági iratokat tartalmazó könyvtárt ; egy szóval: hu tanító volt nem csak szóval, de szívvel és tetei is. Homlokán a gondolat árja tükröződött; szemében nemes tűz szikrázott; aja- kán jóságos mosoly honolt; ’s igénytelen alakja egyszerű modorát tanú- sítá; nem kereste soha az alkalmat, hogy sokoldalú ismereteit, ritka műveltségét ragyogtassa ; mindenről gondolkozva, mindenről volt határozott véleménye, a melyhez aztán rendítlietlenűl ragaszkodott.

Mind e kiváló jellemvonásával párhuzamosan kimagaslott számos erényei közül a kötelességérzet, párosúlva a mélyen érző szívvel, a kedély melegével. És a ki annyira keresztyén lelkületű volt, mint ö; a kinek keblét oly érzelmek hatották át, mint a megboldogúltét, az bizony legnagyobb boldogságát a családi körének boldogságában és boldogításában is kereste és találta ; mert ha valakiről, úgy boldogult Pfitznerünkről mondhatjuk, hogy férj és apa, testvér és rokon, kartárs és barát volt a szavak valódi, benső keresztyéni értelmében. Jól esnék lelkemnek, ha még soká időzhetném az elhunytnak élő képénél. De e lapok szűk tere parancsolja-— bármennyire fáj is — az elválást! Azonban sírhanton és a végtelenen keresztül eljár hozzánk életének dicsősége s eljár hozzá a mi szívünknek hű emlékezete. Síron túl is élő emléke késztessen az ő példája követésére ; ü pedig aludja békével a hosszú álmot és boldogúlt lelke nyerje el a mindenható trónjáról szép és érdemteljes életének méltó jutalmát!

Hogy a gyászos eset folytán az iskolai tanítás ne szüneteljen, a nt. Presbyteriumunk azonnal gondoskodott az üresedés ideiglenes betöltéséről. Ugyanis szíves készséggel elvállalták: Tiszt. Német Károly hitoktató úr felsőbb leány-osztályunkban liotenkinti !) órában a hit és erkölcstan, a magyar nyelv és irodalom, a földrajz és történelem tanítását; — Rátli Arnold gymn. tanár úr hét. 2 órában a természettant; Kurz Sámuel kartárs hot. 1 órában a szépirást. Alulírottra pedig a többi tantárgyak bizattak ; végre a negyedik leány-osztályban, melyben a megboldogúlt a természetrajzé, szabadkézi rajzt és szépírást tanítetta volt, kisegítöképen N i g r i n y i 6 y ö r g y úr alkalmaztatott e tanév végéig.

A jövőre vonatkozó ebbeli intézkedésekről egyelőre csak annyit jelenthetünk, hogy a folyó jun. hó 6-án Tts. Vasskó Endre iskola felügyelő ur elnöklete tartott iskola-bizottsági ülés azon javaslatot terjesztő a nt. Presbyterium elé, hogy alulírott az V. s VI. egyesített- felső leányosztály