Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1881

ben avatatlanoknak bizony szigorúaknak, tán feleslegeseknek fognak látszani, mert egészen ártatlan dolgok, melyek ott­hon — még pedig teljes joggal — meg vannak'engedve. Ila azonban tekintetbe veszszük, hogy a gyermek ilyen nyugta­lankodások és félbeszakítások által nem csak maga lesz szó- rakozottá, hanem társait is zavarja; — ha föltehető, hogy a mit az egyik gyermek tesz, a következő perezben egy másodiknak, harmadiknak tizediknek is eszébe jut, könnyen belátható, esetleg mennyi időt rabolhatnak ily zavargások a tanórákból. — De nem csak időtakaritás szempontjából kell ezen fegyelmet gyakorolnunk, hanem mert ennek magában véve is van nem megvetendő nevelési értéke. A jellemkép­zésre úgy, mint a későbbi életre fölötte fontos, hogy már a gyermek is tanuljon bizonyos rendhez szokni, pillanatnyi haj­lamait és fölgerjedéseit elfojtani, nyelve és tagjai felett ural­kodni. A gyermek önakarata ez által ugyan zaboláztatik, de saját testi érzelmeinek és szeszélyeinek féktelen sugallatai fölött gyakorlatidé akarat ereje fejlesztetik és erősbíttetik. Ha a tanítványnak nem szabad mindég maga magát előtérbe tolnia, természeti önzése is fékeztetik, valamint végre jogérzete is, melyre mindenkinek a nyilvános életben oly nagy szüksége van, fölébreztetik es fejlesztetik az által, ha neki egyrészt tanulótársainak jogát kell tiszteletben tartania, másrészt pedig azoktól saját személyének tekin­tetbe vételét szabad követelnie. Hiedelemre és jó szokásra neveli az iskola tanítványait még azon rendszabályok által is, melyek a tanítás előtti és utáni, úgymint a szünetek közti magatartására vonatkoznak. Ilyenkor nagyobb szabadság van megengedve, mint a tanítás alatt, mert a test- és léleknek helyes mértékre megszorított mozgása felfrissíti és szükséges, hogy a tanítás alatt jobban kibírja a csendes magatartást; de ezen mozgásnak és társal­gásnak nem szabad pajzán turbékolássá és vad lármává fa­julnia, hanem viselje magát úgy, mint miveit embernek ma­gát tisztességes társaságban viselnie kell, az által egyszer­smind azon tiszteletet is tanúsítván, melyet az iskola tanít­ványaitól joggal követelhet. A család az iskola ebbeli törekvéseit hathatósan elő­segíti, ha az ebbeli elveit és intézkedéseit méltányolja és te­kintetbe veszi, úgy mint viszont felette akadályozóig és za­varólag hatna, ha az iskola rendszabályait félreértené és en­nek folytán rosszalását még gyermeke előtt is nyilvánítaná. Ez pedig — sajnos! — vajmi gyakorta történik. Ha a ta-

Next

/
Thumbnails
Contents