Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1942

Pascoli élete.

(Kivonat az 1943 május 22-én tartott székfoglalóból.)

Pascoli ősei Ravennából származtak. A legújabb kutatások alapján kimutatták, hogy a költő családfája a Quattrocentoig nyúlik vissza. Ravenna dicsőséges történeti múltja, őskeresztény kultúrája, páratlanul gazdag és csodálatos műalkotásai s végül a városnak az -a lovagias gesztusa, mellyel Itália nagy Fiát, Firenze száműzöttjét, Dantét falai közé befogadta, mindig nemes büszkeséggel töltötte el a költő szívét és lelkét.

Édesapja Torlonia herceg birtokán, mint jószágfelügyelő teljesített szolgálatot. Rövid, de boldog házasságából közel 18 év leforgása alatt 10 egészséges gyermek született: öt fiú és öt leány. Giovanni San Mauro-ban, 1855 december 31-én született. A gyermekek élete, amint azt a költő naplójából, széljegyzeteiből és emlékirataiból is megtudhatjuk, nagyon vidám és változatos volt. Sok naiv és ártatlan kacaj töltötte meg a szerény családi otthont, járta be a kertet és verte fel a közeli erdők mélabús csendjét. Pascoliék háza csupa élet és napsugár volt. A harmonikus családi élet, a titokzatos hercegi kastély, a messzeségbe tűnő kéklő tenger és a távoli hegyek mély és kitörölhetetlen nyomokat hagytak a fejlődő gyermek lelkében. Boldog idők voltak ezek: a gyermeki évek paradicsoma. Ezekről a gondtalan, vidám évekről így emlékszik meg feljegyzéseiben:

„A világon mindenki ott volt abban a zöld-zsalugáteres, fehér házban, akiket szeretek! És én a házunk előtti kertben hancúroztam és nyargalásztam, a fenyők, libanoni cédrusok, gesztenyefák és ciprusok között, amelyek előttem soknak tűntek fel, pedig a valóságban mindössze csak egy-kettő volt. És ezek a fák életkorukhoz képest olyan nagyok és olyan terebélyesek voltak, hogy mikor a bátyámmal háborúsdit játszottam, el tudtam közöttük rejtőzködni, váratlan támadásokat intézni, az ellenségen rajtaütni s így a csatát megnyerni... A kardot hosszú, éles nősziromlevelek, a lövedéket pedig ciprusbogyók helyettesítették ...”

1862 őszén a gondsújtotta apa három legnagyobbik fiát: Jakabot, Lajost és Jánost, a jövendőbeli költőt az urbino-i piaristák kollégiumába vitte be. A napsütéses és idillikus falusi életet a városi intemátus komor falai váltották fel, a sanmauroi féktelen szabadságot pedig az iskolai élet rideg szabályai. Az átmenet túlságosan erős volt, a hatás mély és felejthetetlen. San Mauróban még csak testi szemekkel lát, Urbinoban már szellemiekkel is. A szelíd piarista atyák vezetése alatt bontakozik ki teljes egészében lelki és szellemi