Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1942
12 kezdeményezésére a régi házat lebontatta, a szomszéd telket hozzávásárolta és előnyös építési kölcsön igénybevételével közvetlenül a háború kitörése előtt a mai hatalmas, korszerű, üzlethelyiségeket magába foglaló nagyértékű épületet megteremtette. Az alapítvány immár három évtizede szolgálja evangélikus iskoláink fenntartását és fejlesztését. A tantestületek kiküldötteiből alakított bizottság a nemes hagyományozó és Zsigmondy Jenő szellemében tesz évenként javaslatokat a jövedelem felhasználására és az egyház képviselőtestülete az előterjesztett javaslatokat mindig magáévá tette. Az alapítványi bizottság mindig figyelembe vette azokat a messze tekintő célokat is, amelyeket az egyház vezetősége az iskolák továbbfejlesztése érdekében maga elé tűzött. A bizottság pl. 1927-től kezdve öt éven át, az alapítvány teljes jövedelmét az evangélikus fiúinter- nátus céljaira ajánlotta fel. Az alapítvány jövedelme egyébként elsősorban az iskolák könyvtárainak, felszerelésének kiegészítésére, továbbá a tanárok és a tanítók külföldi tanulmányútjaira használtatott fel. Amikor az évenként tartott Simonyi-hálaünnepünkön kegyelettel gondolunk a nagynevű alapítóra, ne felejtkezzünk meg Zsigmondy Jenőről sem, akinek kitűnő jogi tudása, bölcs előrelátása és iskoláink iránt érzett atyai jóakarata tette lehetővé a nagy alapítvány gyümölcsöző felhasználását. Zsigmondy Jenő egész közéleti működését és magánéletét is a nemesen egyszerű, puritán gondolkodás hatotta át. Kötelességeit mindig a leglelkiismeretesebb pontossággal teljesítette, önmagának szigorú bírája volt. Mindig gondosan mérlegelte, hogy valamilyen elvállalt feladatának meg tud-e felelni. Nemes gondolkodására jellemző, hogy bár élete végéig legteljesebb testi és szellemi erejének birtokában volt, élete utolsó éveiben kínosan vizsgálgatta, vájjon a korral járó természetes folyamat nem csökkenti-e munkaerejét olyan mértékben, ami a közügyek pontos elvégzésében gátolná. Elhatározott szándéka volt, hogy mihelyt ennek jelei mutatkoznak, a közügyek intézésétől visszavonul- Kevéssel halála előtt egyházi tisztségeiről le is mondott, bár akkor is teljes szellemi erejének birtokában volt. Mindig emlékezetes marad számomra és az 1926—27. tanévben velem együtt működő kartársaimra az az 1927 május 4-én tartott tanári értekezlet, amelyen Zsigmony Jenő, mint visszavonuló közfelügyelő iskolánktól elbúcsúzott. A búcsúértekezletet megelőző hónapokban a tanítási órákat látogatta meg. Az értekezleten megható szavakkal búcsúzott el az iskolától, amelynek egykor tanítványa, később hosszú ideig elöljárója volt. Minden szavából kicsendült az a nagy szeretet és nagyrabecsülés, amelyet iskolánk iránt érzett. Bölcs tanácsai és útmutatásai hosszú, munkás élet gazdag tapasztalataiból fakadtak és mély nyomokat hagytak valamennyiünkben. Szavaiból az a mély szeretet is kiáradt, amelyet a nemzet és az egyház jövőjét alkotó ifjúság iránt érzett. Mennyire szigorúan bírálta saját tevékenységét, annak ékesen szóló bizonyítéka az a búcsúértekezleten tett megjegyzése, hogy legnagyobb sajnálatára az utóbbi években nem tudta közvetlen látogatásokkal az iskolák életét olyan mértékben megfigyelni, ahogyan azt
