Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1941
6 solja a csőfal; viszont acélmágnessel csak az elektronsugárnál létesíthetünk jól észrevehető eltérítést, míg csősugár esetében, a részecskék nagy tömege miatt, az eltérítés sokkal kisebb. Egyenlő potenciáltérben gyorsított elektron- és ionsugarak egyenlő mértékű eltérítéséhez a részecskék tömegeinek négyzetgyökével arányos mágneses tér kell. Ez az arány pl. elektron-proton esetében 1:43, míg elektron-nitro- génmolekula esetében kb. 1:227. Ez azt jelenti, hogy ionsugarak esetében acélmágnessel észrevehető eltérítést nem kapunk. Elektromos eltérítésnél más a helyzet. Az elektromos tér az egyenlő energiájú részecskéket — függetlenül a tömegviszonyoktól — azonos mértékben téríti el. Itt viszont az okoz nehézséget, hogy a kisülési cső faltöltése a kívül elhelyezett elektródok terét teljesen leárnyékolja s így eltérítést csak belső elektródokkal hozhatunk létre. Kivétel a teljesen fonalszerü elektronsugár, amelynél szerencsés esetben külső elektródok segítségével is zavartalanul keresztülvihető az eltérítés. A gázkisülés katódjából kilépő elektronsugár nem nagyon alkalmas demonstrációs célra, fényszegénysége miatt. A fényerősséget csakis az áramsürüség növelésével fokozhatnánk a sugár túlságosan diffúzzá válása nélkül. Nagyobb áramsűrűséget viszont a gáznyomás növelésével érhetünk csak el, ez azonban diffúzzá teszi a sugarat. Javíthatjuk azonban a helyzetet megfelelő alakú elektródokkal. így elérhetjük azt, hogy a fellépő potenciáltér a sugarakra erős gyűjtőhatást gyakorol s így a sugárkeresztmetszet csökkenésével megnövekszik az áramsűrűség (gyűjtőhatású elektronlencse). A különböző elektródoknál jelentkező sugarak alakjára hozzávetőlegesen következtethetünk az ott fellépő elektromos erőtér erővonalainak szerkezetéből. Pl. ha egy gömbelektródból lemetszünk egy gömbszeletet (la kép), akkor a megmaradó rész síkfelületéről sűrűbb és kevésbé divergáló erővonalak indulnak ki s ezen a helyen az elektronsugár is koncentráltabb. Elég jól koncentrált elektronsugarat kapunk hengeres üreskatóddal (5. kép), amire az erővonalak szerkeztéből előre is következttehetünk (1b. kép). Az átfúrt elektról. kép.
