Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1941

Az evangélikus vallástanítás célja tárgyi szempontból.*

A formai szempontból felvethető részletkérdések tárgyalását befejeztük s rátérhetünk a tartalmi szempontból fontos kérdések rövid taglalására.

így először az Ige és a Szentlélek viszonyának a kérdésével kell foglalkoznunk. De csak egészen röviden érinthetjük ezt a kérdést, mert a vele való foglalkozás nem a mi feladatunk, hanem a dogmatikáé és a bibliai tudományoké. Azonkívül pedig ez a kérdés nem is igen kutatható és részletezhető, mert ugyan ki volna képes belelátni abba a titkos viszonyba, mely van az Ige és a Szentlélek között. Ezért egyszerűen megelégszünk azzal a ténymegállapítással, hogy az Ige és a Szentlélek között minden tekintetben elszakíthatatlan kapcsolat áll fenn.58 Ez egyrészt azt jelenti, hogy az Ige a Szentlélek műve (tisztázandó a diákság számára világosan az íráslnspiráltsága), másrészt, hogy a Szentlélek az Ige útján közeledik hozzánk s nem árkon-bokron, úttalan utakon át, miként a rajongók vagy a szekularizáltak vélik.

S most következik a mi kérdésünk: mi következik mindebből a vallástanításra vonatkozólag. Egyszerű a felelet: az, hogy az Igével még buzgóbban foglalkozzunk. Mert csak így vághatjuk ki magunkat abból a circulus vitiosusból, amelybe a modern tudományos teológia keveredett, helyesebben, így változtathatjuk azt át.circ. preciosussá. Igaz, ilyen circulusokról inkább csak az emberi szervezet életében szokás beszélni, de bátran szólhatunk ezekről bármely más organizmus életében is, mert ott is megtalálhatók. Németh László pl. egy rövid tanulmányában az ember, a kultúrák és a társadalom életében mutatja meg ezeket a circulusokat.59 60 Ügy látszik, az organizmus velejárói ezek. mint az élet (c. preciosus) és a halál (c. vitiosus) csigavonalai, tgv meg kell legyenek a mi tudományunk területén is, hiszen az Ige is organizmus.80 Még pedig, ha az Írás sok-sok írójára gondolunk, akkor hasonló a társadalom és a kultúrák

58 V. ö. Luther Márton—dr. Masznyik Endre: A schmaíkaldi cikkek. Bp. 1937. 49. 1. Ami az élőszóbeli Igét illeti, e részben határozottan ragaszkodunk áhhoz, hogy az Isten senkivel sem közli Lelkét vagy kegyelmét másképpen, csak megelőzőleg hirdetett Ige által vagy Igével. így őrizhetjük meg magunkat ama rajongó lelkektől, akik azzal dicsekesznek, hogy ők íge nélkül, vagy már az íge hirdetése előtt bírják a Lelket s éppen azért az írást vagy élőszóbeli. Igét kényök-kedvük szerint bírálgatják, magyarázzák, csűrik-csavarják.

59 Németh László: Tanú. 1935. V—VI. 242—248. 1.: A sors és a kivételes ember.

60 V. ö. Sipos István: A református teológia védelme. I. Bp, 1938. 53. 1.

* Részlet a fenti címmel 1942. május hó 30-án tartott székfoglaló előadásból