Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1941
8 sugár, mint egy állóhullám, csomópontokkal és duzzadóhelyekkel. Ez a csomósugár. Megfelelő körülmények között a csomópontok és duzzadóhelyek elmosódnak s így a sugár fonalszerűvé válik. Ez a fonalsugár, ez keletkezik nehezebben. Legelőször Wehnelt2 állított elő ilyen sugarakat keskeny, árammal izzított platinaszalag segítségével, amelyre finom oxidfoltot vitt (Ca-oxid). Hozzá teljesen hasonlóan járt el Westphal is. Nyomdokaikon haladva többen végeztek ily irányú kísérleteket a legkülönbözőbb alakú elektródokkal. Pl. Brüche és Ende3 2X2 mm nagyságú sík nikkelfelületre (2a. kép, 2) vitt oxidfolt elé 3X3 mm-es anódhengert (1) helyezett. A legtöbb kísérletező a Hertz—Ende4 5 * féle, oxidfolttal ellátott, sík nikkelkatód- hoz (2b. kép, 4) kúpalakú, csúcsánál átfúrt anódot (3) alkalmaz. Brüche’’ szerint az ilyen anód különösen alkalmas kifogástalan sugár előállítására. Az elektronsugár az anódkúp furatán lép ki. Ardenne ezektől eltérő berendezése, amelyet katódsugár-oszcillográfjaiban alkalmazott, a 2 c. képen látható. Az elektronemissziót a hurokalakú krómnikkel izzószál (8) csúcsán lévő kis oxidfolt létesítette. Az izzószálat körülvevő „Wehnelt-henger“ (6) negatívabb a katódnál s a sugár koncentrálódását segíti elő. Anód gyanánt átfúrt, sík felület szolgál. A Wehnelt-henger negatív előfeszültsége az anódfeszültség- nek kb. tíz százaléka. A gázkoncentráció felépéséhez a pozitív tértöltés potenciáltere szükséges. Az eletronok sebeségéből s a csomópontok távolságából Engel0 hozzávetőlegesen kiszámította a csomósugár pozitív tértöltését és azt 10"11 Coul/cm~3-nek találta. A tértöltés jelenlétét kísér2 Wehnelt: Z. phy.sik. chem. Unterr. 18, 193 (1905). 3 Brüche, E.: Phys. 64, 168 (1930). 4 Ende, W.: Z. Phys. 56, 504 (1929). 5 Brüche, E.: Z. Phys. 78, 26 (1932). « Engel K.: Z. Phys. 79, 231 (1932). 2. kép.
