Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1940
25 iskola a múlthoz van kötve, az önképzőkör a mával ismertet meg, a kettő kiegészíti egymást". A problémák, az előadások egyre komolyabbak lesznek, szabadelőadást hallunk a relativitás-elméletről, az élő és élettelen közti különbségről, az álomról Freud alapján, a cseppfolyós levegőről és a halál metafizikájáról. 1915—16-ban a Kör nem tarthatott ülést, mert az István-úti gimnáziumot is iskolánk épületében helyezték el. A könyvtár ekkor 2330 kötetből állt. A milliennium óta, húsz év alatt, csaknem háromszorosára növekedett. Sajnos, ezóta nem gyarapodott lényegesen. 1916 november 24-én Ferenc József-emlékülést tart a Kör. A témák ebben az évben is komolyak, de megkezdődik az önképzőköri munka elfajulása, előtérbe nyomul a háború, ennek tömeg-pszichológiájáról és lelki okairól vitáznak, valamint hazánk elhelyezkedéséről az új, háborúutáni gazdasági rendben. Felmerül a német vagy az angol szövetség kérdése és ezzel bevonul az önképzőkörbe a politika, az antantbarátság, a szociáldemokrácia. 1917—18 volt az önképzőkör legviharosabb éve. Előadásokat hallunk a szocializmusról, a leendő szocialista államról és az Erdélyre vonatkozó román aspirációkról. Amikor ezzel kapcsolatban' felmerül a kérdés, vájjon a történelem jogossá teszi-e a nemzeti igényeket, kitört az év eleje óta készülő vihar. A Kör bizalmatlansági indítványt tett a túlzóan radikális vezetőség ellen és óriási többséggel új magyar, keresztény szellemű tisztikart választott. De hiába bizonyította be az ifjúság óriási többsége egészséges nemzeti szellemét, a következő évben, 1918—19-ben a titkárság kénytelen tűrni a szocialista-kommunista izgatást és a politizálást. A kommunizmus kitörésekor távoznia kellett a tanárelnöknek és a vezetőség nagyrészének. De az évzáró jegyzőkönyv meglehetősen hűvös hangon mond köszönetét a közoktatásügyi népbiztosságnak a kommunista könyvadományokért. A jegyzőkönyvből megállapítható, hogy hazánk történelmének e leggyászosabb, legszégyenteljesebb korszakában az önképzőkörben alig 6—8 tag működött, ezek is inkább az orosz szépirodalommal és a pánszlávizmussal foglalkoztak, mint a kommunista tanokkal. Ilyen szomorúan végződött önképzőkörünk fénykora. A tündöklő fejlődést kettétörte a politikai élet elnemzetietlenedése és a proletárdiktatúra szomorú korszakában elhanyatlott az addig magasszínvonalú önképzőköri munka. A negyedik korszakot az újjáéledő és egyre erősödő nemzeti szellem jellemzi. A kör 1919—20-ban már magyar szellemű, nemzeti irányú volt. Az ezután következő években ismételten foglalkoznak a trianoni csapással, az elszakított országrészek helyzetével, a revízióval. 1921—22-ben előadássorozat volt a finnekről. Ebben az évben adják meg, Losonczi Zoltán tanárelnöksége alatt, az V.-es olvasótagoknak a szavalás jogát. Talán nem véletlen, hogy 1939—40-ben, amikor az V.-esek teljes jogú tagjai lettek az önképzőkörnek, szintén Losonczi Zoltán volt a tanárelnök. 1923-ban Madách-ünnepet tart a Kör, 1925-től évenként legalább egy díszülést, Gyóni Géza-emlékülést egy évtized alatt kétízben. Közben foglalkozik a magyar népdallal, a székelységgel, a fasizmussal, bevezeti az idézetversenyt. A Kör munkásságára jó hatással volt, hogy 1925-től 1932-ig egy tanárelnök, Remport Elek, vezetése alatt állt, a Benczúr Gyula Képzőművészeti Kör megalakulása (1927) viszont megfosztott képző- művészeti előadásainktól és a Dal- és Zeneegyesület is egyre buzgóbb működést fejt ki az utóbbi években, így zenei előadások sem hallhatók már üléseinken.
