Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1939
8 értékének és a normális értéknek különbsége adja az illető helyre vonatkozó rendellenességet, anomáliát. Ezek lehetnek nagy területre kiterjedő ú. n. regionális anomáliák és egészen helyi okokból eredő anomáliák. A gyakorlati geofizikát ez utóbbiak érdeklik. A nehézségi erőmérések két csoportba oszthatók: egyrészt megmérhetjük pontról-pontra magát a nehézségi erőt és másrészt a nehézségi erőnek csupán változásait mérhetjük. Az első csoportba tartozó mérések régi időkre nyúlnak vissza. Ezeket a méréseket fizikai ingával végezték és különösen kiinduló állomásokon azzal végzik ma is; tudvalevőleg az inga lengésideje a nehézségi erőtől függ. Az ingán kívül más módszerrel is meg lehet határozni a nehézségi erő teljes értékét. Mindazokat az eszközöket, amelyek a nehézségi erő teljes értékének meghatározására valók, gravimétereknek szokás nevezni. Már régebben ismeretes a Mohn-féle módszer. Azon alapul, hogy a víz forráspontja a légnyomástól függ, a higanyos barométerrel mért légnyomás pedig a nehézségi erőnek is függvénye. Ha tehát két különböző pontban forráspontmérést és egyidejűleg higanyos barométeren légnyomásmérést végeznek, akkor ezekből az adatokból meg lehet állapítani a két helyre nézve a nehézségi erők viszonyát, s ha a nehézségi erő értéke az egyik helyen ismeretes, akkor a másik helyre vonatkozó értékét megkapjuk. Ezzel a módszerrel határozták meg régebben tengeri hajókon a nehézségi erőt. A módszer pontossága eléggé korlátozott. Üjabb időben nagyon sokféle gravimétert szerkesztettek. Túlnyomó részük rugalmasságon alapul, vagyis a legtöbb graviméter- ben a nehézségi erőt a rugalmassági erővel hasonlítják össze. Rugalmasságon alapuló gravimétert már Eötvös is szerkesztett. Eszköze a hifiláris graviméter nevet viseli. Eötvös két megcsavart kvarcszálon lapos korongot függesztett fel, s e szerkezet egyensúlyi helyzetét tükörleolvasással állapította meg. Ha a nehézségi erő megváltozik, akkor a kvarcszálakon függő test elcsavarodik s más lesz az egyensúlyi helyzet. Eötvös bifiláris graviméterét az egyetemi fizikai intézet és a Svábhegy között használta a nehézségi erők összehasonlítására. Eszköze nem bizonyult eléggé megbízhatónak. Nagy érdeme azonban, hogy elsőnek mutatott példát ilyenféle graviméter szerkesztésére. A rugalmasságon alapuló graviméter szerkesztésének főkövetelménye a használt rugó teljes állandósága. Hosszas kísérletezések árán olyan ötvényeket állítottak elő, amelyeknek rugalmassága igen nagy pontosságig állandó és a hőmérséklettől is alig függ. A gravimétereken a rugó meghosszabbodását vagy alakváltozását különféle módon szokták megfigyelni. Van fénytani eljárás: a rugón függő lemez és egy másik lemez között vezetett fénnyel interferenciát létesítenek s a lemezek távolságának igen kis változása az interferencia-vonalakban okoz észrevehető eltolódást. Egy másik eljárás elektromos kondenzátor egyik lemezéül használja a rugóval
