Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1939

34

kövezésénél használják, a bazaltport pedig a cementpor előállításánál. Ezután a kőfaragó üzemet néztük meg, ahol nagy gépkésekkel hasítják, faragják a bazaltköveket a megfelelő nagyságú kockákra. A bánya igazgatósága bő tízóraival vendégelt meg bennünket. Ügy a bányalátogatás engedélyezését, valamint a szíves vendéglátást ezúton is hálásan köszönjük Margittay József vezérigazgató úrnak. — Innen Rimaszombatba mentünk, Tompa Mihálynak és a nemzet csalogányának Blaha Lujzának szülővárosába. Itt van az egyetlen protestáns (egyesített református és evangélikus) gimnáziumunk. Láttuk Tompa Mihálynak festői környezetben lévő szobrát, továbbá a ref. templomot a gályarab emléktáblával s a templom előtt lévő szobrot a város szülöttjének, Ferenczy István szobrászművésznek a mellszobrát és síremlékét. Rimaszombat után az Aggteleki cseppkőbarlangnak azt a szakaszát néztük meg, amely a cseh megszállás alatt volt. Műbejáraton bejutva először egy kúpalakú négerkunyhó ragadta meg figyelmünket. Alkalmunk volt megtekinteni a neolitkori emberősünk néhány tűzhelyét, ahol egyéb maradványok között ősemberi kézi malmok is megmaradtak. Évezredek folyamán többször is lakott e barlangban ősember. A barlang mészkőanyaga a triaszkorban rakódott le. Több felejthetetlenül szép cseppkőképződmény megcsodálása után jutottunk e barlangrész középpontjába, a főterembe. Innen a barlangi patak, a Styx 100 m hosszú és 1—2 m mély, mesterségesen felduzzasztott részéhez jutottunk, ahol csónakon folytattuk útunkat. Ezután megtekintettük a barlang további érdekesebb részleteit, a „szakadékot”, a „római fürdőt”, s az „indus Templomot”. Innen a „felszabadulás termébe” értünk, a kijárat felé vezető úton elhaladtunk a „pálmaliget”, a „virító fa”, a „japán sátor” és az „őserdő” nevű cseppkőalakulatok mellett. A barlangban tett sétánk nagyszerű alkalmat adott arra is, hogy a karsztjelenségeket, a viz földalatti munkáját és a cseppkőképződést tanulmányozhassuk. — Aggteleket elhagyva, a pelsőci és szilicei fennsíkok mentén, gyönyörű völgyön vezetett útunk, amelynek végeztével elérkeztünk a hegyektől körülvett, festőién szép fekvésű Rozsnyó városába. Itt töltöttük a második éjszakát. Rozsnyó ma is olyan, mint ahogy Petőfi látta: a koldus kalapjába dobott garas. Körös-körül hegyek; a Pozsálló még fehérlett a hótól. Rákóczi földjén járunk, az őrtorony s a fejedelem pénzverdéje beszélő bizonyság. Gróf Andrássy Dénesné szobra illusztráció, mikép szerette Jézus módjára ő is a gyermekeket. Kossuth szobra újra ott áll régi helyén és az egész világnak hirdeti, hogy nem lehet kitörölni egy nép életéből a történelmet. Rozsnyó környéke nevezetes bányavidék. Megtekintettük a csucsomi antimonbányát és az állami vasbányát. A csucsomi bánya Európa legnagyobb antimonbányája. Itt láthattuk az érc feldolgozásának legfontosabb folyamatát; a zúzott antimonércet tartalmazó kőzetet kisebb darabokra törik, majd poritják s megszitálják. Ezután kerül sor az ércanyag elválasztására a meddő anyagoktól. Ez flotá- lással történik. Az ércet előzőleg alaposan átmossák, majd olajos, habképző folyadékon hajtják keresztül. Az ércanyag a felszínen úszó habban gyűlik össze, melyet azután forgó lapátokkal „lefölöz-