Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1938
15 AZ ISKOLAÜGY AZ ÁLLAM ÉS AZ EGYHÁZ VISZONYÁBAN. Sólyom Jenő dr. 1939. március 14-én tartott előadásának vázlata. Ezt a témát azért választottam, mert az iskolafenntartó egyház kegyesen nekem juttatott ösztöndíja németországi tanulmányutat tett lehetővé számomra. Itt egyik nagy élményem az egyházi iskolák válságának tanulmányozása volt. E válság minden mozzanatáról megbízható értesülést nem lehet szerezni, a téma történelmi vizsgálata pedig messze vezetne; mindezért csak néhány elvi természetű megállapításra szorítkozom. 1. Az államnak nem lényegszerű, nem feltétlen, nem állandó feladata iskolák fenntartása. Lényegéből folyóan, a felsőség rendeltetéséből következően csak az a hivatása, hogy őrködjék az iskolák felett. 2. Az egyháznak sem lényegszerű feladata iskolák fenntartása. A Jézus Krisztus által szerzett egyházi, tanító szolgálat nem foglalja magában a tanítást általában, hanem csak az ige tanítására vonatkozik. 3. Az iskola a szülők hivatáskörébe tartozik. A nevelés a szülők joga és kötelessége. Legfeljebb annak egy részét rábízzák valakire. Így történik, hogy a szülők alkalmi társulása gondoskodik közös tanítóról, iskoláról. Majd a község, a „társadalom“ tart fenn iskolát, hogy az ifjúság nevelése fogyatékos ne legyen. A község feladatmulasztása esetén kell aztán beleavatkoznia az iskolaügybe a felsőségnek. Így lesz szükség esetén átháramlott, időleges feladata az államnak az iskolaállítás. De ha az államhatalom nem teljesíti ezt az esetleg ráváró feladatot, akkor rendjén van, hogy egy egyházközség, vagy egy magasabb fokú egyházi közület vállalkozik iskolafenntartásra. 4. Addig nincs baj az iskolaügy körül, amíg az állam is, az egyház is csupán ilyen átvállalt, nem lényegszerű feladatának tekinti iskolák fenntartását, és ennek megfelelően alázatosan, a szülők összessége iránti felelősséggel végzi ezt a munkáját. 5. Az állam és az egyház között akkor kezdődik a súrlódás az iskolaügy miatt, amikor az egyik, esetleg mind a kettő elégedetlen a másik iskoláival. Az állam vádjai az egyházi iskola ellen legtöbbször: alacsony színvonalú eredmény, nemzetellenesség, ellenzékiség. Az egyháznak pedig leggyakoribb vádja az állam iskolái ellen: elidegenítik az ifjúságot a keresztyén gyülekezettől. 6. Ha valami nincs rendben az iskolaügy körül, a sérelmezés, a panasz joga elsősorban a szülőké. Az egyházi hivatal, az igehirdetői tiszt nem avatkozhatik bele közvetlenül az iskoláztatás kérdésébe, de igenis kötelessége éleszteni a szülők felelősségtudatát. Az egyházban legyen olyan a „társadalom“, az egyháztagok összessége, hogy ne tűrjön „rossz“ iskolát. Az állam szintén nem léphet föl a szülők nevében. 7. A magyar állam keretén belül működő evangélikus iskolák fenntartása kérdésében a mai körülmények között egyszerű dolog állást- foglalnunk. Maradjanak meg, mert megszüntetésükkel nem szűnnének meg a magyar iskolaügy nehézségei. Azon kívül, hogy a többi felekezet iskolái továbbra is megmaradnának, arról is lehet beszélni, hogy vájjon az egyházi vagy az állami iskolák nevelnek-e nemzetünknek derekabb, műveltebb, életrevalóbb ifjúságot.
