Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1938
13 s mikép vezeti le ismeretelméleti alapon az érzéki és értelmi megismerésből saját elméletét a fogalomról, ítéletről és következtetésről. Filozófiai tárgyú egy Niefcschévél foglalkozó cikke is az „Uránia“ című folyóiratban (XIV. évf., 9. szám). Bálim Károly halálának 25. évfordulója alkalmából Loisch újból visszatért a nagy filozófus emlékéhez s iskolánk Simonyi-ünnepén tartott előadásában Bőhmöt, mint embert, tanárt s tudóst egyaránt méltatta.1) Mint ünnepi előadó, egyébként azelőtt is ismételten szolgálta iskoláját.2) Az 1932/33. évi értesítőnk pedig dr. Halberem J. Pálról, egykori érdemes iskola-, majd közfelügyelőnkről szóló megemlékezését közli. Testületünk egyes volt tagjairól elhunytuk alkalmából tanügyi folyóiratokba írt szép méltatásokat.3) Épen ily irányú, iskolánkkal kapcsolatos munkássága vezette egyéb okok mellett Loisch Jánost ahhoz a területhez is, amelyet azután a legnagyobb kitartással és szorgalommal művelt, a szepesi német irodalom tudományos kutatásához. Weber Rudolfnak emléke volt az, amely első nagyobb szepesi tárgyú munkájának megírására ösztönözte. 1925-ben jelent meg „Rudolf Wéber, ein Zipser Volksdichtei*“ c. műve, amely alaposságával és rendszerességével igazi mintája a tájköltészeti tanulmánynak. Hogy Weber költészetének irodalomtörténeti hátterét megállapíthassa, alapos összehasonlító tanulmányokat is kellett végeznie. A Weberről szóló tanulmányt ezután a szepesi vonatkozású munkák, cikkek egész sora követte. Ő szerkesztette a „Szepesi Egyesület Budapesten“ fennállásának 50. évfordulója alkalmából kiadott díszes emlékkönyvet is,4) amelynek egyes, a Szepességgel különféle szempontok szerint foglalkozó cikkeit kiváló szakemberek írták. Itt jelent meg Loischnak, aki ekkor az egyesület ügyvezető alelnöke is volt, „Felső szepesi költők“ című tanulmánya, amelyben Wéberé mellett Lindner Ernő és Hensch Aurél szepesi tájköltészetének is alapos méltatását adja. Újból sajtó alá rendezte s egy befejező tanulmánnyal együtt kiadta Haberern Jonathánnak, az egykori budapesti közös protestáns teológia volt tanárának „Natur- und Lebensbilder aus der Zips“ című munkáját, majd Lindner Ernőnek már régóta elfogyott szepesi dájszólá^ban írt verskötetét a költő életrajzával és munkáinak, valamint a róla írt cikkeknek pontos jegyzékével együtt.5) Fáradságos munkát végzett akkor is, midőn Ratzenberger Ferenc szepes- bélai evang. lelkésznek különböző lapokban megjelent s részben kéziratben maradt gölnicvidéki nyelvjárásban írt költeményeit egybegyüjtötte s Gréb Gyulával együtt magyarázó tanulmányok kíséretében kiadta.6) Ezt 1) L. 1936/37. tanévi értesítőnk, 1—13. 2) Értesítőinkben a következő beszédei jelentek meg: „Ünnepi beszéd 1916 március 15.-én“ (1915/16); „Jókai Mór“ (1924/25); „Lehr Albert sírja előtt“ (1928/29). 3) „Góbi Imre“. Orsz. Középisk. Tanáregyl. Közlöny, 1927/28, 72—80, Prot. Tanügyi Szemle, 1927, 250—252; „Tolnai Vilmos“. Orsz. Középisk. Tanáregyl. Közlöny, 1937/38, 140—142, Prot. Tanügyi Szemle, 1938, 40—44. Góbi Imre egykori igazgatónk „Csak szánjatok!“ című verskötetét is Loisch rendezte sajtó alá (Budapest, Légrády Testvérek, 1927). 4) Emlékkönyv a „Szepesi Egyesület Budapesten“ fennállásának 50. évfordulójára. Budapest, Kókai, 1926. 5) Zepserscher Liederposchen von Lendners Ernst. 3. Auflage, Budapest, 1928. 6) Iba Peag ond Tol. Grendla Gedichtechen von Frantz Batzenberger. In Auswahl herausgegeben von Julius Gréb und Johann Loisch. Késmárk, 1935.
