Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1938

9

hogy emlékét, mint az igazi tanár képét őrizték meg a hálás tanítványok, tankönyvírói munkásságára büszkén tekinthet a magyar tanárság, tudományos dolgozatait elismeréssel fogják számontartani a szakirodalommal foglalkozó tudósok. Mint költőnek pedig önmaga jelölte ki a helyét az Arany Jánoshoz írt versében:

Múzsád előtt én mindig meghajoltam,

Jól tudom, nem állok egy sorban veled,

Mást nem is óhajtok, csakhogy lábaidnál,

Mint méltó tanítvány, foglaljak helyet.

Remport Elek.

Dr. LOISCH JÁNOS.

Az 1937/38. tanév végével 35 évi munkálkodás után nyugalomba vonult tanári testületünk nagyérdemű tagja, dr. Loisch János. Egész szolgálati idejét iskolánknál töltötte el s mindvégig a legnagyobb lelkiismeretességgel. Midőn most ahhoz a mérföldkőhöz érkezett, mely számára a hosszú fáradságos munka után a pihenést, iskolánkra pedig oly igaz hűséggel betöltött munkaköréből való távozását jelenti, kötelességünknek tartjuk, hogy legalább töredékesen ismertessük eddigi pályafutását s a tanítás és a tudományos élet terén szerzett érdemeit.

Loisch János a szepesmegyei Nagyszalókon született 1878-ban. Bizonyos, hogy e kedves vidéken inár a környezet is mélységes hatással lehetett a fejlődő lélekre. A falvak, városok házaiban egyaránt gondosan őrzött Luther bibliák s a nagy reformátornak a szobák fehér falain függő képei azt a hűséget hirdették, amellyel a szepesi németség a legsúlyosabb viszonyok közepette is ragaszkodott Luther egyházához. A sok helyen fennmaradt különféle történelmi emlékek azokra a harcokra emlékeztettek, amelyeket a német polgárság a megye magyar nemességével karöltve vívott az alkotmány- és vallásszabadságért. A jól megművelt földek, a mindenfelé ismert régi kereskedelmi- és ipari vállalatok kitartó munka, lankadatlan szorgalommal hirdetői voltak. Mindehhez még hozzávéve a szepesi tájak csodálatos szépségét, el tudjuk képzelni, hogy itt már a vidék, a hagyományok is eszményiségre, önzetlen munkára neveltek. S ha Loisch János 35 éven át mindenkor önzetlenül, kitüntetést nem keresve, magasabb állások után nem törve, soha nem lankadó szorgalommal munkálkodott iskolájának, a tudománynak s szülőföldjének szolgálatában, úgy ennek magyarázatát részben a Szepes- ség nevelő hatása adja meg.

Elemi iskolai tanulmányainak Nagyszalókon való elvégzése után Loisch az ősi késmárki evangélikus liceumba iratkozott be. Ismét csupa történelmi hagyomány, csupa emlék vette körül. Már maga a liceum régi épülete is a mellette levő s a protestáns üldözések korában épült híres fatemplommal is mélységes hatással van a szemlélőre. Itt töltött első gimnáziumi évéről, valamint ezután következő középiskolai tanulmányairól egyébként maga Loisch János emlékszik meg meleg közvetlenséggel a késmárki liceum fennállásának 400. évfordulója alkalmából kiadott