Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1937
86 eszközökhöz jut, amelyekből egyrészt az ifjúság támogatásának legsürgősebb feladatai megvalósíthatók, másrészt biztosítható az, hogy e támogatások évről-évre, gyűjtéseink eredményének ingadozásától föggetlenül is fenntarthatok legyenek. Választmányunk immár részletes programmal lép tagtársaink elé. Főbb vonásaiban e Programm felöleli a gimnáziumba járó és segélyezésre leginkább rászoruló tanulók ruházattal való ellátását, a rászorult diákok étkeztetését az internátusbán, a gimnáziumból főiskolára kerülő, erre érdemes rászorult ifjak beira- tási, stb. költségeinek megtérítését , végül az akció betetőzéseként néhány középiskolai és főiskolai ösztöndíj, valamint két szerény összegű utazási ösztöndíj kiszolgáltatását. Mindezen juttatásokat erkölcsi tekintetben azzal óhajtjuk értékesebbekké tenni, hogy a kedvezményezettektől ünnepélyes ígéretet kérünk arra, hogy ha majdan életkörülményeik lehetővé teszik, az Egyesülettől élvezett pénzbeli juttatásokat az Egyesületnek kamatmentesen visszafizetik, azzal a rendeltetéssel, hogy ebből majdan az akkori nemzedék diákjai legyenek segélyezhetek. Hogy mindezen szép célokat JEgyesületünk megvalósíthassa, 'bizalommal kérjük Egyesületünk minden tagját, de a tagtársak körén túl gimnáziumunk minden egykori tanítványát és minden barátját, hogy az Egyesületünk keretében külön célvagyonként kezelendő ezen segélyalap megteremtéséhez és fenntartásához minél tekintélyesebb és lehetőleg három évi kötelezettséggel felajánlandó adományával hozzájárulni szíveskedjék. Jól tudjuk, mennyire nehéz és sok tekintetben alkalmatlan időpontban fordul e kérő szózat az áldozatkész embertársakhoz. Tudjuk, hogy a rossz gazdasági viszonyok folytán egyidejűleg csökkentek a jövedelmek, növekedtek a közterhek és növekedtek ugyanakkor azok a terhek is, amelyeket a köz- és magán jótékonyság terén mindenki úgyszólván erején felül vállal magára. Mégis szilárd a meggyőződésünk és erős a bizalmunk, hogy kérelmünk a lelkekben élénk visszhangra talál, mert ha nem is igyekeztünk ékes szavakkal ecsetelni célkitűzéseink fontosságát szépségét és várható üdvös eredményeit, bizonyára mindenkit áthat annak felismerése és tudata, hogy oly feladatról van szó, amely mindannyiunk áldozatkész támogatását a legnagyobb mértékben megérdemli. Mozgalmunkkal, amelynek céljára a felajánlást kérjük, annak az ifjúságnak javát szolgáljuk, amely nyomdokainkba lépve, majdan hivatva lesz hazánk szellemi élcsapatát alkotni. E mozgalmunk, bármily sikeres és nagyarányú legyen is, csupán szerény megnyilatkozása lehet annak a hálának, amellyel egykori iskolánk iránt mindannyian viseltetünk. Az az ifjúság pedig, amely az
