Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1937
7 Pheidias bronz Athena Lemniájának is elég hű másolatát őrzi a drezdai Albertinum. A márványkópia hiányzó fejét Furtwängler a bolognai múzeumban fedezte fel. A pheidiasi formaképzés nemcsak a test arányaiban, hanem az arc szelíd vonásaiban, a hajfürtök eleven frisseségében, az egész alak bensőséges megjelenésében híven íelismerszik. Pheidias szól hozzánk a kasseli Apollo márványmásolatban is. Az arcot a nemes komolyság mellett valami nyugtalan izgalom heve hatja át. Az istenek örök boldogságának visszatükröztetését is teljes tökéletességgel tudta kifejezni a művész. A British Múzeum Diadume- nosának arcán a választékos finomságú vonásokról visszasugárzó fény szinte láthatóvá teszi az ifjú boldogságát, melyet a győzelem dicsősége adj neki. Mindezeken a másolatokon előttünk állnak azok a részletvonások, melyeknek egyesítéséből Pheidias az ő Zeusának legmagasztosabb istenképét létrehozta, s tán egész közel vezet hozzá egy Pheidias iskolából való alkotás kópiája, a drezdai múzeum márvány Zeusa. A sokféle lelkivonás megérzékeltetése mellett itt sem szakított az archaikus formákkal Pheidias. Hogy mily ünnepélyes komoly méltóságot kölcsönzött; ^pen az archaikus forma az istenszobornak, igen jellegzetesen mutatja Pheidias legkitűnőbb tanítványának Alkame- nesnek Hermese, mely az Akropolis előcsarnokában, a Propylaiaban állott. A számunkra fentmaradt herma az eredetiről készült hiteles másolat. Az olympiai Zeus szoborról Pausanias ad részletes leírást. A chryselephantin szobor nagysága a Parthenon-beli Athenáétól alig különbözött. Az ülő alak szélességben és magasságban a korábban épült templom középsőhajóját egészen elfoglalta, s így koloszális hatásban felülmúlta a Parthenost. Az isten lábait zsámolyon nyugtatta. Bal kézében sassal díszített jogarát, jobbjában Nike istennő alakját tartotta. Fején olajfa koszorú volt. Liliomokkal és figurális díszekkel beszöivött köpenye lábaira omlott. Számos mellékalak elevenítette meg a trón alkatrészeit, dombormüvek díszítették a zsámolyt és a talpazatot. Az olympiai Zeus szobor fenséges hatásáról a régiek egybehangzóan adnak számot. Aemilius Paulus, a makedoniai győző, miként a capitoliumi Juppiternek áldozatot mutatott be neki. De nemcsak a szobor fenséges hatását említik a régiek. A béke, a szelídség és jóság páratlan varázsa áradt ki belőle. Dió Chrysostomus azt mondja, hogy akiknek lelkét gond és fájdalom gyötörte, minden szenvedésükről megfeledkeznének, ha ezt a szobrot megpillantanák. Az olymposi Zeus, ahogyan a görögség képzeletében élt, Pheidias müvében lelte meg legtökéletesebb kifejezését, és mikor a művész az istenek és emberek királyát olyan örökre szóló vonásokban rögzítette meg, melyeken a későbbi művészek se tudtak változtatni többé, ez azt jelentette, hogy sikerült neki az istenség belső lényegébe bepillantani,
