Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1936

4

megjelent a Luther-társaság kiadásában az „Az ember és világa“’ ötödik kötete2), ezt Bartók György rendezte sajtó alá Böhm egyik régibb egyetemi előadása után. Ugyané kötet előszavában bejelenti, a Luther-társaság főtitkára, hogy a következő évre tervbevették „Az ember és világa“ hatodik kötetének, az esztétikának a kiadását, azonban sajnos, mindeddig ez nem jelent meg, pedig mint a rendszer legkésőbben kidolgozott, befejező része ez a kiadvány a magyar filozófiai irodalomnak értékes gyarapodása volna. Alapvető jelentőségű még a filozófiájának főproblémáit tárgyaló két akadémiai székfoglaló: „Az értékelmélet feladata és alapproblémája“ 1900-ból, „A megértés mint a megismerés középponti mozzanata“ 1909-ből. Ezeken kívül Bőbm tudományos irodalmi munkásságának a teljes képéhez hozzátartoznak még azok a kisebb-nagyobb értekezések, melyek többnyire az ő saját folyóiratában, a „Magyar philosophiai szemlé“-ben jelentek meg. Valóban bámulatos ez a magyar filozófia történetében páratlan, kiterjedt tevékenység,, amelyet Bőhm évtizedeken át lankadatlanul kifejtett.

De nemcsak a nyomtatott betűvel, könyveivel hatott Bőhm,. hanem éppen annyira, sőt talán még inkább az élő szó erejével, egyetemi előadásaiban. Magam is négy esztendeig voltam hallgatója a kolozsvári egyetemen és megilletődve gondolok ma is. azokra a délutáni órákra, amikor lábainál ülve elmerültem csodásán mély, de mégis világos okfejtéseiben és gyönyörködtem szellemének kiáradó fényében. Mert előadásai nemcsak adatközlők voltak, nem pusztán arra szánva, hogy hallgatóit a filozófia diszciplínáiba bevezessék; volt bennük valami, amit más egyetemi előadásokban nem lehetett találni: a tárgyalás fonalát vezető tiszta értelem, a fejtegetések és meghatározások logikai éle, a rendszerezés és elvonás erős hajlama, a problémákkal birkózásnak szinte szenvedéllyé vált szokása, mind olyan sajátságok, amelyek ösztönzően és nevelően hatottak a fejlődő elmékre; másfelől a komoly és mégis derült életfelfogás, az enthusiasmusig fokozott lelkesedés magasztos eszményekért, az igazság rajongó szeretete, mind bőséges útravalónak, biztató példának maradtak jövendő pályánkon.

Bőhm Károly egyénisége akkoriban, 1900 körül életének ötvenes éveiben, már teljesen kifejlett, jelleme megállapodott. Külsőleg, mondhatni, feltűnően nyugodt, mozdulatai szinte gépiesen kimértek, beszédje egyenletesen súlyos, amíg egy-egy feltörő gondolat, vagy érzés át nem hevítette; s amint alkalmam volt megfigyelni, mikor néha avval tüntetett ki, hogy bizalmas megbeszélésre fogadott, a nyugodt felszín alatt bizony érzékenység és ingerlékenység lappangott, ami talán a szakadatlan megfeszített

2) „Az erkölcsi érték tana.“