Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1935

74

tályt, majd kórházat vezetett. Sebészeti dolgozataival az orvostudományban nevet szerzett magának, tevékenységével az orvos- társadalomban vezető szerephez jutott. Érdemei elismeréséül egyetemi rendkívüli tanár, udvari tanácsos lett, majd nyugalomba vonulása után kormányzói legfőbb kitüntetésben részesült. Élete utolsó heteiben a Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem arany doktori diplomával tisztelte meg, ami úgy neki, mint nyolcvanadik születésnapja alkalmából hozzásereglett tisztelőinek igaz örömöt szerzett.

Szépérzékéről tanúskodott értékes műgyüjteménye és képtára. Különös szeretettel viseltetett szűkebb hazája, a Szepesség és közelebbi honfitársai a szepesiek, a cipszerek iránt, akiknek évtizedekig volt elnöke és általánosan kedvelt „Pali bácsi“-ja. Hűségesen ragaszkodott evangélikus egyházához, annak minden intézményéhez ; a budapesti evangélikusok életében félszázados múltra terjedő különböző egyházi és iskolai tisztségeket viselt. Nagy része volt a gimnázium jubileumának megünneplésében; megnyitó beszédet mondott, az üdvözlésekre ő válaszolt. Egyesületünk megalakulása is nevéhez fűződik. Az alakuló gyűlés elnökének választotta s e tisztséget nyolc éven át odaadással viselte, mint az összetartozás megtestesítője s egyben fenntartója is. Gondolkodását és működésének irányát jelzik az alakuló gyűlésen elnöki székének elfoglalásakor mondot szavai: „Az egyénnek a fennálló üdvös intézmények fenntartásán és továbbfejlődésén kell munkálkodnia.

— Hozzá kíván járulni a gimnázium régi kulturális jelentőségének fenntartásához, hogy ilykép a nemzeti kultúra szebb jövője érdekében működhessünk.“

Elnöki tisztéről betegsége folytán mondott le. Visszavonulása után életének 80. évében Budapesten 1936 január 5-én meghalt. Benne az Egyház örökös tiszteletbeli felügyelőjét, Egyesületünk tiszteletbeli elnökét és örökös tagját gyászolja. Ravatalánál az egyház és az iskola nevében D. Raffay Sándor püspök és dr. Hittrich Ödön ügyvezető elnök mondott búcsúbeszédet.

A lemondással megüresedett elnöki székbe 1933 június 10-i közgyűlésünk dunaszentgyörgyi Tolnay Kornél nyug. államtitkárt, a MÁV volt elnökigazgatóját ültette. Gimnáziiununkban 1881-ben tett érettségit. Iskolánkban fejlődött ki benne mély humánus érzése, amely magas közéleti pályáján mindenkor is vezette. Mindent a közért és ebben a közösségben az egyén boldogulásáért

— volt vezető elve és tetteinek irányítója. A közlekedésnek elsőrangú szakembere volt s azt a közgazdaság egyik legfontosabb támaszának tekintette. Itt is a szállítási nehézségek leküzdésére, az egyéni érvényesülés lehetővé tételére törekedett. A közérdek tekintetében liberális, gazdasági és politikai vonatkozásokban reális felfogást mutatott s mint gépészmérnök a kipróbált régi