Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1933
10 KÖZÉPISKOLAI IRODALOMISMERETÜNK A VÁLTOZÁS ÚTJÁN. Ha ma valamilyen viszonylatban az átalakulásról beszélünk, szinte kikerülhetetlen, hogy ehhez ne ismert és sokat emlegetett közhelyek adják meg az elvi alapokat. Átmeneti kor vagyunk — mondják —, élet- és társadalmi formáink az ingadozás képét mutatják. Az az örökség, melyet a forrongásaiban is egyensúlyt tartó gazdag XIX. századtól kaptunk, felbomlóban van és a szellem hiányérzete tapogatózva keresi az eljövő, ismét biztonságot ígérő új formákat. E változásban lehet magatartásunk a panaszkodás, az elégedetlenség, lehet a múlt elégikus dicsérete, lehetünk a változások fenntartás nélküli rajongói, a múlt mindenestül felszámolói vagy új szintézisekre törekvők: az előbbi közhelyeknek, ha igazságtartalmuk megállapítása a jövőre tartozik is, kétségtelen szubjektív és korszerű hitelük van s korunk szellemi spektrumának elengedhetetlen szín-eleme magának ennek a változásnak és átalakulásnak a tudata. Mégis nagyon messzire vezetne és ködös távlatokba kellene nyúlnunk, ha a magyar középiskola mai gyakran változó életét, ebből a köztudatból akarnók megmagyarázni. Még inkább ajánlatos az óvatosság az elvi háttér megkeresésében most, midőn a magyar középiskolának csupán csak egyetlen tantárgyára szegezzük a szemünket és rajta próbáljuk megtalálni és megmutatni a változás tüneteit. Kétségtelen, hogy mindaz az elmozdulás, mely a mai középiskolában, annak egyes tantárgyai tanításában végbemegy, eredője. iskolán kívüli erőknek, de ezeknek az erőknek az útja nagyon is messziről induló és túlságosan szövevényes ahhoz, hogy egy rövid áttekintés rajtuk alapulhasson. E soroknak nincsen más céljuk, mint néhány közvetlenebbül ható erő következményeit megjelölni a mai középiskolai irodalomismeret tanításában. A három erő: a tanítás általános módszerének új formája, az irodalom- tudomány változása és az irodalmi nevelés újabb megfogalmazása. Sietünk egyúttal annak a hozzátevésével is, hogy mind eme bemutatásban nem végső eredmények kodifikálásáról lesz szó, még kevésbbé elvek hangsúlyozott megvitatásáról, hanem változásban lévő állapotról, sok tekintetben inkább csak kezdetekről, melyek nagyon is messze vannak attól, hogy a megállapodottság biztos jegyével dicsekedhessenek.
