Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1933
15 felekezet spirituális adottságai stb.), a vizsgáló érdeklődés a problé- matikusabb tények (az írók legnagyobbjai, átmeneti jellegű korszakok) felé fordult és a régebben figyelemre alig méltatott anyag új megvilágításban részesült. Szorosan a mi tudományosságunkat nézve, ez a szemlélet hozta meg az Arany-Gyulai-Kemény nemzeti klasszicizmusának életszerű meghatározását, az ú. n. „felúju- lás“ korának preromantikus egységét, romantikánk magyar értelmű körvonalait, a XVIII. század közepének rehabilitálását és latinságunknak a magyar szellemi fejlődés egységébe való beállítását. A tudomány megváltozott mozdulatainak középiskolai következményeit vállalni és megvalósítani az újabb tanárnemzedék feladata. Ez a vállalás és megvalósítás nem mondható valami könnyű munkának. Tudnunk kell azt, hogy az új tudományos szemléletnek ma még igen számottévő, bár inkább érzelmileg, mint elvileg színezett ellenzéke van s nem egyszer tanúi lehettünk annak is, hogy ez az ellenző hang éppen a tanárság szakközlönyeiben szólalt meg. A tudomány lépéseit figyelő tanár észrevehetett — szerencsére, igen ritkán — a szellemtörténet zászlaja alatt tudományos kalandokat is. Mindkét jelenség arra figyelmeztet, hogy a leg- elsőbbrendű feladat az átmenet zökkenésmentes biztosítása. Taneszközeinket, tankönyveinket még a régi tudomány hozta létre s az ezek és a középiskola tudományba is belenevelő feladata között lévő távolságot annak a meghatározhatatlan művészetnek kell áthidalnia, melyet közönségesen pedagógiának szokás nevezni. A finoman tapintó pedagógus-kéz mutathatja meg a kategóriák cseréjének és a szemlélet átváltásainak lehetséges és hasznos útjait. 3 A harmadik erőtér, mely a középiskolai irodalomismeretre átalakítóan hat, a legújabb keletű és a magyar középiskola napjainkban megtörténő reformja hozta létre. Ez: az irodalmi nevelés és oktatás megnövekedett jelentősége. Az irodalom- és történetismeret a közeljövő középiskolájában centrális helyet kap. Nagyon valószínű, hogy azok, kiket korunk felelőtlen zsurnalizmusa félrevezetett, megütközve utasítják vissza ez éppen nem „gyakorlati“, sőt egészen „haszontalan“ tantárgyak jelentőségbeli megnövekedését. Ha azonban fel tudunk emelkedni annak a belátásáig, hogy nemzetünk kiegyenesedése mindenek előtt szellemi magatartásunk megváltozásától függ, a reformszándéknak igazat fogunk adni. Mai szellemi magatartásunkat a szellemtudományok formálják. A XIX. század a természettudományok anyagi valóságainak bűvöletében élt s ma ezek a természettudományok is megtalálták a maguk visszaútját a matériától a konstruáló szellemig. Az irodalomismeretnek régebben is megvolt a maga nemzetnevelő hivatása, de éppen korszerű volta miatt e hivatást újra meg kell fogalmazni. Régibb nemzetnevelő célja erősen az államgondolat jegyé
