Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1930
16 Az, akinek eszébe jutnak a felső osztályokban hallott, gyatrán imbolygó tartalmi összefoglalások, tudja, hogy a tartalmi reprodukálás „quod erat in sensu” értelemben vett gyakoroltatását és lassú fokozatokon át való tudatossá tevését nem lehet eléggé korán kezdeni. # * * A dolog természetéből folyóan hézagos gondolatsorunknak végére értünk. Tudjuk, hogy olvasókönyveink ügyében a jelzetteken kívül van még számos más probléma is. A fogalmazás tanításának újabban egyre nagyobbodó jelentősége már magában is egész seregét veti fel a megoldásra váró feladatoknak az olvasmányanyag megválasztása és feldolgozása tekintetében. Ilyen a könyv képanyagának szervessé tevése és felhasználási módja is. Előbbi sorainkkal, a néhány ténybeli fogódzó felhasználásával bizonyos elvi szilárdításra igyekeztünk. Amint dolgozatunk elején idéztük, súlyos kétségek merültek fel olvasókönyveink anyagának nevelő értékét illetőleg. A mi célunk az volt, hogy némi hangsúlyt tegyünk a látszólag formai mozzanatokra, a szerkesztési, módszerbeli céltudatosság és az iskolai gyakorlatból eredő életszerűség kívánságaira. Tanítási módjaink észrevehetően megváltoztak s ma már vannak jelei, hogy ez újabb módok, egy rendszeres magyar nyelvi és irodalmi metodikában, kodifikáltatni is fognak. Olvasókönyveinknek is el kell indulniuk felfedező utakra, hogy az általuk megtett kezdő mozdulatokból és a tanítás gyakorlati embereinek véleményeiből táplálkozva megérjen a közös munka termése. Kerecsényi Dezső dr.
