Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1930
12 racionális ismeretanyagot kelljen tartalmaznia, hanem gyakorlókönyv, mely pusztán csak alkalmat ad az ismeretanyag felfedezésére és megfogalmazására. Egy pillanatra még a külsőségeknél maradva, ugyanez áll olvasókönyveink úgynevezett „jegyzet ”-eire is, melyeket néha a lap alján, máskor meg az olvasmány végén találunk meg. Ha csak futó tekintetet vetünk az előttünk levő olvasókönyvekbe, már az itt alkalmazott jegyzet-technika bizonyos kétségeket teremt. Az egyik olvasókönyv rendkívül takarékos, alig van egy-egy olvasmányhoz szó- vagy kifejezésmagyarázó jegyzet, a másik viszont oly bőven méri, hogy néhol majdnem egy egész lapot elfoglal az olvasmányhoz tapasztott jegyzettömeg. Látszik a teljes elvi bizonytalanság. Abban a sok- jegyzetes olvasókönyvben él a legtöbb pedagógiai valóság-tudat, tudja azt, hogy ■— főként a legalsó fokon —• megszámlálhatatlan szó és kifejezés kívánja a körülírást, a magyarázatot, egyszóval az esz- méletessé tevést. De nagy tévedés azt hinni, hogy ez holmi jegyzeteléssel elintézhető. Mi történik a jegyzetes könyv használatánál? Olvasás közben az ismeretlenebb kifejezésnél tanítványunk szeme lecsúszik a lap aljára s egyszerűen tudomásul veszi az eléje tálalt magyarázatot. Munkára, szellemi erőfeszítésre itt nincs semmi alkalom. Pedig annak a kis társadalomnak, melyet az iskolai életben osztálynak nevezünk, munkára van szüksége. Az ismeretlen szó vagy kifejezés probléma, melynek megfejtése az osztályra vár. Mindenkit mozgósítunk a megoldásra. Az iparos fia a mesterségek, az ügyvédé a jogi élet, a paraszt-gyerek a falusi élet szavainál és szólásainál fog segítségre jönni. Még a tájszavak közérthetővé tételében is lesz esetleg munkatárs valamelyik tájnyelvi területről való tanítványunkban, aki most egyszerre olyan tudásával léphet ki a porondra, melyet eddig szégyenlősen rejtegetett az iskola „litterátus” és „úri” levegőjében. Nem kell attól tartanunk, hogy a jegyzet-nélküliség talán az olvasmány megértését fogja megnehezíteni. A tanár által történő első felolvasás után a nyers tartalom feltétlenül világos. Ha nem, akkor az az olvasmány nem való a könyvbe. Mire pedig a felolvasás tanítványainkra kerül, már átesünk az ismeretlenebb szavakon és kifejezéseken. Magyarázó jegyzeteknek a magyar olvasókönyvben nincsen helyük. Húzzunk meg most egy összeadási vonalat. A magyar olvasókönyvben szükségtelen, sőt káros minden „apriori” csoportosítás vagy rendszer, fogalmi definíció és kész tudnivalókat áruló jegyzet. Mindaz, ami e tekintetben tudnivaló, annak munkateljesítményként kell jelentkeznie. A munka pedig közös, mindenki a maga kis erejével megragadja a küllőket s előbbre mozdítja a kereket. Nem a felnőttek kész eszmei eredményeit rakjuk át az előttünk levő intellektusokba, hanem hozzászoktatjuk neveltjeinket az egyéni szellemi birkózás és a közösség-szolgálat nagy valóságaihoz. Hogy ezzel, a műveltségi anyag átéletésén és átadásán túl, milyen morális erők ki
