Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1928
gondolat, hogy iskolánkat a Deák-térről áttelepítjük az akkori Városligeti-fasorba, a mai Vilma királynő-útra. Az elhelyezés kérdésének megoldása eleinte a kételkedés, csakhamar azonban az általános elismerés érzetét váltja ki. Most utólag is igazolhatjuk, hogy iskolaépületünk megteremtői a lehetséges megoldások közül tényleg a legszerencsésebbet választották ki. Oly általános az öröm az elhelyezés kérdésének ily szerencsés megoldásán, hogy egyházunk vezetőiben mindjárt egy másik elhatározás is kiváltódik, az tudniillik, hogy ne csak gimnáziumi épületet, hanem vele kapcsolatban templomot is kell emelni. Így születik meg ennek a ma itt álló, nemes egyszerűségében is imponáló, művészi szép épületcsoportnak a gondolata. Iskolaépületünk megteremtői nemcsak új gimnáziumi épülettel, hanem új templommal is megajándékozták egyházukat. A régi Deák-téri központból az új fasori evangélikus központ sarjadt ki. Amily széles látókörrel, tudással és határozottsággal intézték iskolánk megteremtői az új épület elhelyezésének kérdését, éppolyan buzgalommal, kitartással és áldozatkészséggel végezték a szükséges összegek előteremtésének feladatát is. A megindult gyűjtés útján 100.000 koronát hoztak össze. Kivitték, hogy a kormány az 1912. év költségvetésébe 300.000 korona építési segélyt vett fel, melyet az országgyűlés meg is szavazott. A hiányzó 60.000 koronára fedezetet találtak a Glosios-Artner alapítvány kamataiban. Ily körülmények között az építés 1903 őszén meg is kezdődött és iskolaépületünk megteremtőinek folytonos önfeláldozó felügyelete és közreműködése mellett a következő évben be is fejeződött úgy, hogy 1904 szept. 26-án rendeltetésének át volt adható. A gimnázium épülete felszereléssel együtt összesen 464.000 koronába került; ez az összeg felét sem teszi ki azoknak az ösz- szegeknek, amelyeket az állam vagy a város ugyanabban az időben hasonló nagyságú és célú, de nem hasonló qualitású épületekért fizetett. Hogyan volt az lehetséges, hogy mi félannyi költségből szebb, jobb, állandóbb és szilárdabb épületet tudtunk emelni, mint az állam vagy a város? A kérdésre nagyon könnyen adhatjuk meg a feleletet. Ez azért volt lehetséges, mert ugyanazok a férfiak, akik az új épület kérdését megérlelték, a kivitelnél is *— egyéni érdeket és fáradságot nem ismerve — folytonosan közreműködtek. Az építkezést úgy vitték keresztül, mintha saját maguknak építettek volna. És hogy az építkezés milyen jól vitetett keresztül, annak legszebb bizonyítéka az a lény, hogy amíg mi 25 év óta reparatúrára — az évről évre ismétlődő rendes fenntartási munkáktól eltekintve — semmit sem költöttünk, addig az állam egy, intézetünktől nem messze fekvő, fiatalabb gimnáziumi épület javítására máris 50,000 pengőt volt kénytelen kiadni. 5
