Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1928

Aki vele tartott, annak szívelelke Az örök szépségnek izével megtelteit,

S hol a tanár lelke lobogva lobogott,

A tanítványnak is lelkesedni kellett.

Itt állunk mostan e ragyogó emléknél, Amelyre Lehr Albert nagy neve van írva, Ám az ő lelkének lángja, lobogása Nem aludhatott el ily szűk kicsi sírba.

Az ő szelleme még élni fog sokáig . . .

Amíg könyveiből ifjaink tanulnak,

Addig az ő nemes, nagy magyar tüzétöl Mindig újabb, mindig ifjabb tüzek gyúlnak.

S ez a szent tűz egykor új hősöket nevel A Duna-Tiszának szétdarabolt honján,

Akik elmennek majd hajnalsugárt látni A nagyszalontai csonka torony romján. Elmennek majdan a Lehr Albert hitével, Toldi erejével új nagy viadalra És újra magyarrá, újra egy országgá Forr össze a Kárpátok alja.

Hittrich Ödön dr.

„Videtis, ut senectus non modo íanguida atque iners non sit, rerum etiam sit operosa et moliens, tale scilicet, quale cuiusque Studium in superiore vita fűit. Quid qui etiam addis- cunt aliquid? ut et Solonem versibus gloriantem videmus

yrjpáoxM ft’at et no XXü SiSaTZOgEvoc.

Cicero Cato Maior-jának (VIII. c. 26) e szavai: „Hát látjátok, hogy az öregkor nemcsak nem ernyedt és tétlen, hanem még dolgos és mindig cselekszik, tervez, persze olyat, aminő foglalkozást élete előző szakaszában folytatott. Sőt egyesek még új ismereteket is szereznek, mint ezt a versében dicsekvő So- lonnál láthatjuk: „Ha öregszem is, sok mindent tanulgatok mindig“, teljesen ráillenek a 39 évi iskolai szolgálattal (amelyből tanári 25, igazgatói 14 év) nyugdíjba vonuló Hittrich Ödön dr.-ra, élete folyására, jellemére. Nemes értelemben vett, de szerény komolysággal folytatott törekvés az ideál felé volt főcélja. Nehéz volt élete már kisgyermek korában (szül. 1865 március 9-én, Komáromban), mert már 4 éves kisgyermekként vesztette el édesatyját és szegénységbe jutott édesanyjával kellett küzdeni a megélhetésért. A komáromi bencésekhez járt a négy alsógim13