Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1928

Mindig tökéleteset adott, remekbe készült a legkisebb cikke is, mintha az apostol tanítását követné: „Valamit tesztek, lélekből cselekedjétek!“ S ez a lélek áthatotta oktató munkáját is: a tudós tanárral eggyé forrt határozott egyéniségében.

Drága és kedves előttünk ez a sírkő, mint kiváló kartársunk emlékének megörökítése avatott művész keze alkotásában, mint a tanár megbecsülésének, a tanítványok hálás kegyeletének látható jele.

3. Remport Elek dr. gimnáziumi tanár alkalmi költeménye.

Lehr Albert tanár volt. Magvetés az élte.

Lelke kincseiből bőven osztogatott S volt-e szebb öröme, mintha rügyfakadási Mintha zsenge hajtást fejlődni láthatott.

Édes magyar nyelvünk minden apró kincsét Kutató szemével bárhol is fellelte S milyen ünnep volt az, mikor az ő ajkán Megszólalt az Arany vagy Petőfi lelke.

De neki szűk volt az iskola határa,

Lelke beszárnyalta gyönyörű hazáját S egy nemzet ifjai ismerték meg véle Toldi Miklóst s anyja özvegy házatáját.

Vele kisérték el az ifjút Budára S vele állottak ott deres őszi estén,

Mikor Nagyfaluban kialudt a fáklya S domb emelkedett már Toldi bajnok testén.

E temetőkertben, hol az emlékezés Vigasztaló szelíd virágai nyílnak,

A megemlékező tanítványi hála Művészi emléket állított e sírnak,

Kik az iskolától régen elbúcsúztak S talán már az élet lejtős útján járnak,

Emléket emeltek kegyeletes szívvel Az igaz barátnak, a nemes tanárnak.

Lehr Albert tanár volt. Ifjak seregével A magyar költészet szép mezőit járta.

Aki vele tartott, azt sok színes virág S édes illatoknak dús mámora várta.

12