Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1927

I.

Iskolánk múltja.

A régi Pesten 1787-ben alakult evang. gyülekezet már a kezdet kezdetén két nagy célt tűzött maga elé: templomépítést és iskolaalapítást. A hívők buzgósága, áldozatkészsége — oly férfiaktól irányítva, mint Liedemann Janos Sámuel és Schedius Lajos egyetemi tanár — meghozta mind a két terv megvalósítását. A gyülekezet 1811 június 2-án avatta fel Deák-téri templomát, a templom mellé épült egyemeletes iskola pedig 1815 május 15-én nyílt meg ünnepélyesen. A hamar szűknek bizonyult épület 1822 tavaszán második emeletet kapott.

A mai V.—VI. osztálynak megfelelő u. n. „humanitási osztályt“ a gyülekezet 1823. év őszén nyitotta meg s ezzel vált iskolánk gimnáziummá. így a fővárosban működő gimnáziumok közt, az alapítás sorrendjében, a budai kath. egyetemi (előbb jezsuita) gimnázium (1688) és a kegyesrendi, (1717) után a harmadik.

Az abszolutizmus idején négyosztályuvá hanyatlott, de Székács József, Hunfalvy Pál és Fabinyi Teofil buzgólkodása csakhamar új virágzásnak indította, úgyhogy megfelelő új iskola- épületről kellett gondoskodni. A háromemeletes — akkoriban díszes — új iskola a Belvárosnak egyik legélénkebb helyén, a Sütő-utcában, 1864. szept. 15-én nyitotta meg kapuit az ifúság számára, mely évről-évre mindnagyobb számmal kérte felvételét. Az 1872—73. iskolai évben nyílt meg VIII. osztálya, ez évben folyt le benne az első érettségi vizsgálat.

Az 1896 óta államsegélyben részesülő intézet tanítványainak száma egyre növekedett, könyvtára, szertárai mindinkább gyarapodtak, úgyhogy a szó szoros értelmében kinőtt régi otthonából, mely az újabb pedagógiai követelményeknek többé meg nem felelhetett. Egyházunk elöljárósága 1900. december 17-én tartott ülésén elhatározta tehát, hogy a kor követeléseinek mindenben

8