Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1927

elfelejteni azt, amire a földrajz tanított, hogy a régi nagy Magyar- ország egy geográfiái egység, melyet szerteszakítani nem lehet.

Mi nem tudjuk és nem akarjak elfelejteni azt, amit az iskolában nemcsak tanultunk, de láttunk is, hogy a régi nagy Magyar- ország egész lakossága egy lelki egységet képezett, mert hiszen a gimnázium több ezer tanulójából a régi boldog ország minden részéből származóitokat találunk, de jöttek legyen azok az ország bármely részéből, egyek voltak magyar hitükben és akarásukban.

De nem akarjuk elfelejteni azt sem, amit szívünkbe vésett az iskola, hogy a magyar nemzetet elpusztítani nem lehet. Egy évezreden keresztül harc és szenvedés volt osztályrésze, de kitartását, életerejét, sem küzdelem, sem veszedelem megingatni nem tudta.

És mi azt tanultuk a mi iskolánkban, hogy az életben és a történelemben az ármány, a kétszínűség, cselvetés, csak átmenetileg győzhet, de az igazság és vele a tiszta erkölcs, a férfias bátorság, becsületes harckészség, a csüggedetlen kitartás, végezetül győzelmet arat. Mi ezt tanultuk és ezt hisszük.

És megtanultuk a latin költő szavát »Si fractus illabatur orbis inpavidum feriunt ruirtáé:. S ebből merítjük az erőt, hogy bár az ország feldarabolásával minekünk egész világunk összeomlott, mégis, bátran, félelem és remegés nélkül nézünk sorsunk és tekintünk jövőnk elé, mert a feltámadásnak el kell jönnie!

Meines Lord! A Magyar Nemzet hálájának és szeretetének ezer jelével járult már Ön elé, aki a nagy Angol Nemzet sorában kezébe vette a mi zászlónkat és ugyanazzal a törhetetlen hittel, megingathatatlan bizalommal és lelkes bátorsággal küzd értünk és velünk, mint a mi hitünk, a mi bizalmunk és bátorságunk, melyet iskolánk legnemesebb és legmagasztosabb tanításaiból szívtunk magunkba.

Nemes Lord! AI agyarország egyik legrégibb iskolája és tradíciókban gazdag százados kultúr hirdető je sem akar elmaradni a magyarság hálájának tolmácsoló! közül s az Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium Volt Növendékei Egyesületének vezetősége, összes volt és jelenlegi tanulói nevében kérjük az Isten áldását nagy magyar fájdalmunkban legmegértöbb barátunkra, Rothermere Lordra.

Lord Rothermere válasza így szól:

lh th March, 1928.

DEAR DR. PÁL HABERERN,

Please accept my thanks for the very kind address which you sent me on behalf of the ex-Students Association of the Protestant College of Budapest.

I am glad to see that a body such as yours which has always played a prominent part in upholding the high standards of patriotism and culture is to-day equally united and patriotic. Scattered as you gentlemen now are in all parts of your country, you are able to exercise a wide-spread influence in upholding the spirit of unity

71