Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1926
II. Dr. Szigethy Lajos. A század két első évtizedében tanári karunk státusát bizonyos állandóság jellemezte; ismételten évek sora múlt el, míg egy-egy kiválás történt. A legutóbbi években ez a viszonylagos állandóság megszűnt, évi beszámolónk évről-évre eltávozott kartársról emlékezik meg. Ez a nagy változás három váratlan halálesettel indult meg (Gretzmacher Jenő. Serédi Lajos és K. Galli Lajos), azután szerencsésebb mederbe terelődött; megkezdődött idősebb tanáraink önkéntes nyugalomba vonulása. Rátz László nyitotta meg a sort, egy évre rá, 1926. nyarán Dr. Szigethy Lajos követte. Ha távozásuk nem történt is oly fájdalmas körülmények között, intézetünkre ép oly nagy veszteséget jelent kiválásuk. Mindkettőjükről bízvást el lehet mondani, hogy velük iskolánk egy-egy oszlopos tagja távozott, aki befelé erősségünk, kifelé díszünk és büszkeségünk volt. Szigethy Lajos 1863. szept. 12.-én született Ujmalomsokon, a rábamelletti rónának az egész vidék előtt köztiszteletben álló evang. papiházában. Atyjának lelke kincsesháza volt a történeti és egyháztörténeti emlékeknek; a fogékony ifjúi lelket ezek az első benyomások jegyezték el a történeti tudományoknak. Középiskoláit Sopronon kívül Pozsonyban és Pápán végezte; theologus lett ugyancsak Sopronban, majd Jénában, végül Heidel- bergben. Káplánkodott édesatyja, később Gyurátz Ferenc püspök mellett, de a történet múzsája a tanári kathedrának hódította el. Megszerzi a tanári oklevelet és a doktorátust, értekezése Cserei Mihály életéről és históriájáról szólt. Hat évet töltött ezután az eperjesi ősi kollégiumban, Dunántúl szülötte ott a nagy- multú, kedves Sárosban kedvelte meg a Felvidéket. Elhagyta később várkoszorúzta hegysorait, de teljesen soha el nem szakadt tőle. Hű élettársra ott talált, oda fűzi máig a barátság, rokonság és kedves emlékezet ezernyi szála. 1897-ben lett iskolánk történet-tanára Góbi Imre akkori igazgatónk mellett. Évtizedeken elsősorban az ő vállán nyugodott a történettanítás, másik szaktárgyára, a latinra alig jutott ideje, később pedig a leikéhez közelebb álló magyar nyelvi 14
