Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1925

Itt áll a sírkő, hogy sokáig mutassa, Hol várt reá a végső nyugalom,

Hirdetni, hogy csak testét rabolta el E koszorúzott kicsike halom. Mindnyájunk előtt, akik köriiláiljuk, Feltűnik sokszor ragyogó szeme,

Sok tanítvány hálás szive mélyén Érlel dús kalászt áldott szelleme.

Egy éve immár, hogy ide költöztél,

Ma ím elhoztuk kicsi sereged,

Hogy a hálának szép zöld virágával Igaz emlékké tegyük kövedet.

Hogy itt sírodnál mégegyszer elmondjuk, Neked, kit nem bánt már földi titok: Nem haltál te meg, drága jó poétánk, Emléked él és köztünk élni fog.

Remport Elek„