Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1922
lü tagok, volt tanítványok aláírás útján biztosították nekik nyugdíjul a teljes fizetésüket. Ékesen szóló bizonyságtétel ez tanítványok, .skolafenntartók és tanárok mellett egyaránt. * A negyvennyolc előtti időkből felemlítést érdemel Clair Ignác, Napóleon volt gárdatisztje. Ő a tornát tanította és iskolai kirándulásokat rendezett. Bizonysága ez, hogy iskolánk a modern tanításban nem egyszer előlhaladt. Clair tornaintézetéből fejlődött ki később a Nemzeti Tornaegylet. Batizfalvy István, a volt vitéz honvéd, lelkes magyar, az elismert tankönyvíró (1860—1895) volt a sütöutcai új épület felavatásakor az intézet igazgatója. Torkos László, a költő (1862—77) igen kedves tanára volt az intézetnek; egykori tanítványai nagy szeretettel gondolnak rá ma is. Kari János (1874 — 1882) egyike volt az ország legkiválóbb ichtiológusainak. Dorner Józsefnek (I860—1873), a nagy botanikusnak növénygyűjteménye ma is gondosan őrzött kincse iskolánknak. Elischer Józsefet (1871 —1883), a kitűnő kasszikafilológust a kormány bizalma a nagyszebeni főigazgatói állásba hívta el, Fröhlich Róbertét (1873—18’4), a kiváló régészt, Mommsen munkatársát pedig az Akadémia bizalma a főkönyvtárnoki díszes állásra. Az Akadémia vezérembere, főtitkára volt élete végén Heinrich Gusztáv (1867—1873) iskolánknak egykor kedvelt tanára, önképzőköri elnöke, vidám majálisi tanárelnöke is. A nagyok nagyja Böhm Károly (1873—1896), az intézet áldott emlékű igazgató-tanára, beírta nevét iskolánk történetébe is. A triumvirátus — Schedius, Hunfalvy, Székács — nyomain, de még nagyobb hatással, ő is a szokrateszi filozófia, a hellén idealizmus szószólója volt. Hozzá méltó tanári kar élén megteremtette az iskola virágkorát. E virágkor legkiválóbb tanárai közül kitűnnek: Lehr Albert (1873—1898), Arany Jánosnak legihletettebb magyarázója, a magyar nyelv legalaposabb ismerője. Érdemeit erre legilletékesebben Kozma Andor, a nagy tanítvány, hirdette szép ódájával a Lehr tiszteletére rendezett 1899-iki búcsúünnepélyen. A jubileum alkalmával méltó, hogy feléje szálljon iskola és volt tanítványok hálás üdvözlete. Pecz Vilmos, a klasszikafilológus (1877—1891), Petz Gedeon, a német filológus (1888—1896), Scholtz Ágoston, a mathematikus, elsőrangú szaktudósok, egyetemi tanárok, mindmegannyi büszkeségei a Böhm-korszaknak. Böhm utódja az igazgatói székben Góbi Imre lett (1884— 1909). Dicséretére mondhatunk-e kifejezőbbet, mint azt, hogy az iskolát fenntartotta a Böhm-korszak színvonalán, híven az ősök hagyományaihoz. Egyik érdeme, hogy az illetékes körök figyelmét ő hívta fel az új iskola telkére és sürgetéseivel, nagy tekintélye folytán igen hathatós felszólalásaival, része volt az iskolaépület megalkotásában. Ma is öröme a tanári karnak, ha egykori kedves igazgatója megjelenik köztük s ünnep az, ha egy költeményét olvashatják, melyből az Arany János-kor legtisztább hangja csendül felénk.
