Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1917
10 A reformáció az istenfiúság eszméjéből eredő szabadság evangéliumi elvét az egyházi életben is alkalmazta. Az addig követelt vak engedelmesség helyébe a személyes és szabad vallásos, egyházias élet lépett. A reformáció a híveket nem tekintette kiskorúaknak, kiket gyámság alatt kell tartania, hanem az egyetemes papság bibliai elve alapján a híveknek, mint Isten egyenlő jogú gyermekeinek egyaránt jogot adott a Szentírás szabad vizsgálatára és az egyházi ügyekbe való beleszólásra. A vallási és egyházi szabadsággal együtt járt a 'polgári szabadságra való törekvés és a társadalmi elválasztófalakleáöntése, melyek a különböző osztályok fiait egymástól eltávolították. A magyar valláshősök: Bocskay, Bethlen, a Bákócziak, midőn a vallásszabadságért küzdöttek, egyszersmind a magyar nemzet jogait, szabadságát és alkotmányát is védelmezték. A reformáció szabaddá tette az útat a nép fiai előtt, hogy kiművelődjenek és a legmagasabb méltóságokba is eljussanak. Ez az út előbb csaka magasabb osztályok fiai előtt nyílt meg. Kedves ifjak! A szabadság iránt való lelkesedés a ti szívetekbe épúgy be van oltva, mint az igazságra való törekvés. Igyekezzetek mindenekelőtt a bűn rabságából megszabadulni, mert a szabadságnak legnagyobb ellensége a bűn, amint Krisztus Urunk mondja mai szent igénk folytatásában : Bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. Ki lelkesednék az egyházi, polgári és társadalmi szabadságért inkább, mint a tanult ifjú? A szabadságban azért, melyre Krisztus titeket megszabadított, megálljatok s ne kötelezzétek meg magatokat szolgaság igájával, mondja Pál apostol. Az evangéliumi egyház a szabadság egyháza, örvendezzetek és adjatok hálát Istennek, hogy ez egyház szabadságában nevekedhettek. Legyetek mindenkor hívek ez evangéliumi szabadsághoz, ebben megálljatok, ettől sem élet, sem halál, sem magasság, sem mélység, sem jelenvalók, sem következendők titeket soha el ne szakítsanak! b) Szabadságban élni azonban nem könnyű dolog. A szabadság könnyen túlzásokba ragadja az embert. A szabadság könnyen szabadossággá, féktelenséggé válik. A szabadosság és féktelenség pedig már bűnbe vezet. A mindennapi életben mily sok példát láthatunk a szabadsággal való visszaélésre ! Az emberek szolgaságtól félnek s könnyen féktelenségbe esnek. Charybdist kerülik és Scyllába ütköznek. Az az ember tragédiája, hogy míg egy-egy felismert igazságra teljes erejével törekszik, könnyen túlzásba téved s az egyik szélsőségtől való szabadulás vágyától ragadtatva, könnyen äz ellenkező szélsőségbe esik. Csak egy példát említek napjaink történeté
