Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1915
4 a, valóban nagy lelkek messzebb jövőbe tekintésével mind buzgóbban kereste a módot, mikép lehetne mentői bőségesebben jót tenni a valóban segítségre szoruló közintézményekkel, vagy a társadalmi berendezkedésben anélkül, hogy személye azé a nyilvánosságé legyen, melynek lidércfénye elől serdülőkora óta behunyta szemeit. Nagy lelke, melyet nemcsak szülői nemesítettek, de saját géniusza is, talán magától is érezte, hogy terjeszteni a hasznos ismereteket, előmozdítani az elmék magasabb műveltségét — e biztos segedelmét a társadalmi élet javulásának — annyi, mint siettetni annak a fényes napnak felderülé- sét, mellyel az általános tudás virradata a társadalom égbenyuló szírijének lábáról is eloszlatja a lusta, nehézkes ködöket. Okvetetlenül megérezte, hogy ez a legmagasztosabb emberi hivatás, mely méltó a legfényesebb tehetség, a legönzetlenebb erény közremunkálására. Főgimnáziumunk évek hosszú során át ezért részesülhetett áldott lelkének jóságos pártfogásában. Nagy összegre nőtt immár az intézet fejlesztésére minden év első hónapjában beküldött adománya, mellyel nevét iskolánk közvetlen jótevői közt már régebbeenis első sorba iktatta. Ahhoz az erős akarathoz, ahhoz a jellembeli szilárdsághoz azonban, mely őt közjóra szánt áldozataiban vezette, szerénységének, jóságos gyöngédségének valami még energikusabb vezető lélekre volt szüksége. Aki megértve őt, necsak lelkesítse, hanem irányt is adjon annak a legnemesebb buzgalomnak, mely soha el nem apadó áldásaival messzebb jövendőkben is gyümölcsözni volt hivatva. Ez a rokon nagy lélek, kinek nevét— bár tudjuk, szerénysége ■ mindenáron tiltakozik ellene — e helyen is a legigazabb hála minden őszinte melegével említjük, Egyházunk és különösen főgimnáziumunk régi Maecenása : Kéler Napóleon. Az ő példás egyházias érzülete, a magyar nemzeti kultúra fejlesztésében önzetlen buzgósága mutatott utat annak a magasztos bőkezűségnek, mely jótékonyságával «sokaknak könnyét letörölje, többeknek szivét nemesítse, mindnyájunk lelkét örök hálára kötelezze .. .» A fenkölt gondolkodású, s a családi tűzhely lángjától melegszívű Űrnő elhatározása, minden időkre ható áldással valósult meg e nagy lelken át azzal, hogy a hatalmas összegű vagyon (mintegy 1.200,000 korona) — székesfővárosi, s ezzel egyúttal hazai jótékony és kulturális intézményeknek jutott örökül, melyeket úgy választott meg, hogy az adomány mindegyikben igazi hiánypótló segedelem legyen. E tőke egy negyedét főgimnáziumunk fejlesztésének hivatalosan megállapított céljaira, Deák-téri Egyházunk kapta meg. Minő messzeható eszményi célokat szolgál majd intézetünk továbbvirágzásában, — Értesítőnk más helye mondja el. (31—38. 1.) Ha örök útján az «égbe visszaröppenő sugái» földi szóra még megállhatna, ha a rögöt járók fohásza fölérne hozzá az égi magasságokba :
